Egy alkalommal a farizeusok próbára akarták tenni Jézust. Megkérdezték tőle: „Szabad-e a férfinak bármilyen okból elbocsátania a feleségét?” Jézus ezt felelte: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdetben férfinak és nőnek teremtette az embert, és azt mondta: A férfi ezért elhagyja atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek? Így már nem ketten vannak, hanem csak egy test. Amit tehát Isten egybekötött, ember szét ne válassza.”
A farizeusok azonban erősködtek: „Miért írta hát elő Mózes, hogy válólevelet kell kiállítani, és úgy kell elbocsátani a feleséget?” Jézus kijelentette: „Mózes a keményszívűségtek miatt engedte meg, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt. Mondom nektek: aki elbocsátja feleségét – hacsak nem a paráznasága miatt – és mást vesz el, házasságtörést követ el.”
Erre a tanítványok megjegyezték: „Ha így áll a dolog férj és feleség között, akkor nem érdemes megházasodni.” Jézus így válaszolt: „Nem mindenki tudja ezt felfogni, hanem csak az, akinek Isten megadja. Mert van, aki úgy született, hogy alkalmatlan a házasságra, és van, akit az emberek tettek ilyenné, de van, aki a mennyek országáért önként lemond róla. Aki fel tudja fogni, fogja fel!”
Mt 19,3-12
Elmélkedés
A mai evangéliumban Jézus a házasságról, s annak lényeges eleméről, a felbonthatatlanságról tanít, amire a farizeusok kérdése szolgáltat okot. A házasság maradandó és sérthetetlen egysége melletti érveit a teremtő Isten eredeti szándékára vezeti vissza. Istennek ugyanis az ember teremtésekor az volt a szándéka, hogy a férfi és a nő, a férj és a feleség közti szeretetkapcsolatot ne sérthesse meg senki, hanem egész életre szólóan kötelezzék el magukat egymás mellett, hogy egymás javát szolgálják és gyermekeknek adjanak életet.
Napjainkban ugyan sokan eljutnak az álomesküvőig, de a szeretetben és a hűségben való kitartás csak álom marad számukra, a kezdeti szerelem hamar elmúlik és az együttélés éppen a szeretet hiánya miatt rémálommá válik számukra. Sok fiatal számára elképzelhetetlen, hogy egész életre szólóan elkötelezze magát valaki mellett, ezért inkább a kényelmesebb élettársi kapcsolatot választják, ami bármikor megszakítható. E gondolkodás azt jelzi, hogy nem veszik komolyan kapcsolatukat és nem veszik komolyan egymást sem. Azt is meg kell állapítanunk, hogy akik mégis vállalják a házasságot, nincsenek biztonságban, mert nem tudják magukat függetleníteni a társadalmi megítélés és környezet káros hatásaitól.
Örömteli, hogy mindezek ellenére ma is sok fiatal bízik Isten segítségében és kötelezi el magát valaki mellett a szeretetben. Jó volna minél több fiatal figyelmét ráirányítani ezekre a pozitív példákra, illetve Isten eredeti szándékára a házassággal kapcsolatban.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy a megszentelt kenyér, a te testeddé átváltoztatott kenyér, a te valóságos jelenléted ebben a kenyérben teszi a templomot otthonunkká és a szentmisét igazi ünneppé számunkra. A veled való bensőséges találkozás a szentáldozásban megújítja életünket. Köszönjük, hogy e kenyérben önmagadat adod nekünk. A szentáldozás azt jelenti számunkra, hogy kifejezzük hitünket: te valóságosan jelen vagy az átváltoztatott kenyérben, és a te közösségedhez, az Egyházhoz tartozunk. Újítsd meg a mi életünket azáltal, hogy bennünk élsz!
Horváth István Sándor (Ph 88)