napi evangelium

Abban az időben: Péter odament Jézushoz, és megkérdezte: „Uram, ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki? Talán hétszer?” Jézus így felelt: „Nem mondom, hogy hétszer, hanem hetvenszer hétszer. A mennyek országa olyan, mint amikor egy király el akart számolni szolgáival. Amikor elkezdte, odahozták egyik adósát, aki tízezer talentummal tartozott. Mivel nem volt miből megfizetnie, az úr megparancsolta, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit, és mindenét, amije csak van, és így törlessze adósságát. De a szolga leborult előtte, és úgy kérlelte: Légy türelemmel irántam, mindent megfizetek. Az úr szíve megesett a szolgán: szabadon bocsátotta őt, sőt még az adósságát is elengedte. A szolga kiment, és találkozott egyik szolgatársával, aki neki száz dénárral tartozott. Elkapta és fojtogatni kezdte: Add meg, amivel tartozol! Szolgatársa térdre hullott előtte, és kérlelte: Légy türelmes irántam, mindent megfizetek! De ő nem engedett, hanem ment, és börtönbe vetette, míg meg nem fizeti tartozását.
Amikor szolgatársai látták a történteket, nagyon elszomorodtak. Elmentek és elbeszélték uruknak. Akkor az úr magához hívatta őt, és így szólt hozzá: Te, gonosz szolga! Amikor kérleltél, én minden tartozásodat elengedtem neked. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én megkönyörültem rajtad? És az úr nagy haraggal átadta őt az őröknek, míg meg nem fizet mindent, amivel tartozik. Az én mennyei Atyám is így tesz veletek, ha tiszta szívből meg nem bocsát mindegyiktek a testvérének.” Amikor Jézus ezt a tanítását befejezte, elindult Galileából, és Júdea vidékére ment a Jordánon túlra.
Mt 18,21-19,1

Elmélkedés

A keresztény közösség életének alapszabályait tartalmazó szakasz következő része a megbocsátásról szól. Péter apostol ezt a kérdést teszi fel Jézusnak: „Ha vétkezik ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom neki?” (Mt 18,21). Az előzmények ismeretében nyugodtan állíthatjuk, hogy itt nem csupán két személy kapcsolatáról van szó, hanem a sértést elkövető személy és a közösség kapcsolatáról is. Az eset feltételezi, hogy a bűnt elkövető személy megbánta cselekedetét és újra a közösség tagja akar lenni. Hányszor kell neki megbocsátani? Hányszor kell őt visszafogadni a közösségbe?

Jézus válaszában a „hetvenszer hétszer” kifejezés szerepel, ami nem azt jelenti, hogy 490 alkalommal kell megbocsátani, s ha az illető még ezek után is újabb bűnt követ el, akkor már nem szükséges megbocsátani, hanem azt, hogy mindig meg kell bocsátani, a megbocsátásnak nincs határa. Jézus egy nagyon szemléletes példával világítja meg mondanivalóját. A példázat a szolgája nagy adósságát elengedő királyról szól, illetve ugyanerről a szolgáról, aki később könyörtelenül követelőzik szolgatársával szemben. A példabeszédben szereplő király a végtelenül irgalmas Istent jelképezi, aki minden bűnünket kész megbocsátani. Tőle, az irgalomban gazdag Istentől kell megtanulnunk a megbocsátást és gyakorolnunk azt számolatlanul embertársaink felé.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Mindenható Istenünk! Akit te kiválasztasz a papságra, és aki igent mond a papi hivatásra, annak világosan kell látnia az emberek lelki igényét. Fel kell mérnie azokat a feladatokat, amelyeket papként végezni fog a te nevedben. El kell sajátítania a megfelelő lelkipásztori módszereket, hogy érthető és korszerű választ tudjon adni a mai embereknek. De az emberi felkészülésen túl mindenekelőtt rád kell bíznia önmagát, teljesen és visszavonhatatlanul át kell adni személyiségét neked. Adj, Urunk, a te népednek jó, szent, hivatásukat hűségesen teljesítő és Krisztust, a Jó Pásztort példaképüknek tekintő papokat!

Horváth István Sándor (Ph 88)