Abban az időben a templomszentelés ünnepét ülték Jeruzsálemben. Tél volt. Jézus éppen a templomban járt, Salamon oszlopcsarnokában. A zsidók körülvették őt, és megkérdezték: „Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!” Jézus így felelt: „Mondtam már nektek, de nem hiszitek el. Cselekedeteim, amelyeket Atyám nevében művelek, tanúságot tesznek rólam. De ti nem hisztek, mert nem vagytok juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra. Ismerem őket, és ők követnek engem. Én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket kezemből. Atyám, aki nekem adta őket, hatalmasabb mindenkinél: senki sem ragadhatja el őket Atyám kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”
Jn 10,22-30
Elmélkedés
Jézus korában fokozott Messiás-várás jellemezte a zsidó népet, amely főként annak volt köszönhető, hogy ebben az időben római megszállás alatt élt a zsidóság. A nemzeti függetlenség hiánya megerősítette azt az elképzelést, miszerint az eljövendő Messiás megszabadítja a népet az idegen uralomtól.
A mai evangéliumban ez a kérés hangzik el Jézus felé: „Ha te vagy a Messiás, mondd meg nekünk nyíltan!” A kérés arra irányul, hogy Jézus mondja meg világosan vagy egyértelmű jellel igazolja, ha valóban ő a Messiás, azaz bizonyítékot vártak tőle.
Válaszában Jézus korábbi cselekedeteire hivatkozik, amelyek igazolják isteni hatalmát, de természetesen csak azok számára, akik hittel fogadják, értelmezik, szemlélik az ő tetteit. Az ember részéről nyitottságra van szükség az isteni igazságok meglátásához és elfogadásához. A farizeusokból, az írástudókból, a vallási vezetőkből hiányzik ez a nyitottság, ők a saját messiás-elképzeléseikhez ragaszkodnak.
A részlet végén Jézus kijelentése feltárja a mennyei Atyával való kapcsolatának titkát: „Én és az Atya egy vagyunk.” Egységük az engedelmesség gyümölcse, mert Jézus mindig az Atya akaratát teszi, életében és halálában egyaránt. Az Úr engedelmessége nem egy függőségi viszony, azaz nem olyan, mint egy beosztott és a főnöke vagy egy katona és parancsnoka közti kapcsolat. Jézus nem kényszerből vagy függőségből engedelmeskedik az Atyának, hanem szeretetből.
Szeretetből teljesítem-e Isten akaratát?
© Horváth István Sándor
Imádság
Köszönöm, Uram, hogy te vagy Krisztus, az élő Isten Fia, az Üdvözítő, aki új életet ajándékozol mindannyiunknak. Uram, sokszor nem értem terveidet, céljaidat, eszközeidet vagy az eseményeket, amelyek megtörténnek veled, velem, velünk, körülöttünk. De tudom, hogy a te útjaid nem a mi útjaink. Küldd el a Szentlelket, hogy általa megérthessük, megérezhessük a kereszt titkát, üdvösségre és új életre szülő tervedet, és hogy a Lélek bölcsessége által felismerhessük életünkben tőled kapott keresztünket, amelyet az ő erejével akarunk hordozni. Add, hogy megláthassuk, megpróbáltatásaink növekedésünkre szolgálnak, és így örvendezhessünk a belőlük fakadó gyümölcsöknek.
Horváth István Sándor (Ph 88)
