Abban az időben így szólt Jézus: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját nem ismerik.”
Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről beszél. Jézus ezért így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”
Jn 10,1-10
Elmélkedés
A jó pásztorról szóló példabeszéd, amelyet a mai napon olvasunk, a kapu képével kezdődik: „Aki nem a kapun megy be a juhok aklába, hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora.” A kapu tehát felfedi, hogy ki közeledik a nyájhoz jó szándékkal, mert a pásztor minden esetben a kaput használja, a rabló viszont nem.
De más jelentése is van a kapunak Jézus történetében. A kapu megvédi a bent lévőket a kintiektől, a bárányokat a farkasoktól, Isten népének nagy nyáját a hitetlen ragadozóktól. Ezért a kaput időnként be kell zárni és gondoskodni kell őrzéséről és arról, hogy illetéktelenek ne tudjanak bejutni és kárt okozni a nyájban. Máskor pedig a kaput ki kell nyitni, hogy a bárányok bejuthassanak a biztonságot nyújtó helyre. Természetesen nem a rablók és tolvajok mondják meg, hogy a kapu mikor legyen zárva és mikor nyitva, de őket ez igazán nem is érdekli, hiszen úgyis más bejutási helyet fognak keresni. A kapu nyitását és zárását a pásztor határozza meg, aki felelős a nyájért, s akit a kint lévő rossz szándékúak aligha befolyásolhatnak.
Jézus példabeszéde tehát nem csak az ő és Egyháza kapcsolatáról ad tanítást, hanem az általa megbízott pásztorok és az Egyház tagjai kapcsolatát is leírják. Minden idők és a jelen kor pásztorai számára is Jézus, a Jó Pásztor a példakép, az ő megbízásából végzik szolgálatukat. Helyes, ha erről a pásztorok nem feledkeznek meg és helyes, ha a bárányok is meg vannak erről győződve.
© Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézusom! Segíts, hogy ne az emberi szenvedélyek, az érzelmek vagy az ösztönök uralkodjanak rajtam, hanem a te szelíd uralmad valósuljon meg bennem! Ne a szokások, az emberi elvárások irányítsák életemet, hanem a te akaratod keresése és teljesítése. Te uralkodj bennem! Te irányítsd az életem! Te vezess az örök üdvösségre! Uram, jöjjön el a te országod!
Horváth István Sándor (Ph 88)