Abban az időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak hozzá a tömegből: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked! Mit tudsz tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás mondja: Égből való kenyeret adott enni nekik.” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek; nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret. Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből, és életet ad a világnak.” „Uram – kiáltották –, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Jézus így válaszolt: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”
Jn 6,30-35
Elmélkedés
A lisztből sütött kenyér, a testi étel nem elég az embernek, mert lelki éhségünket nem tudja csillapítani. A testi étel nem elég az emberi élet fenntartásához sem, mert még ha folyamatosan, minden nap tudjuk magunknak biztosítani a megfelelő mennyiségű ételt, akkor is véget ér egyszer az életünk. A mindennapi étel szükséges az életben maradáshoz, de gondolunk-e a halál utáni életre, az örökkévalóságra? Isten legcsodálatosabb ajándéka számunkra az örök élet lesz. Jézus ezt mondja a mai evangéliumban: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz, nem szomjazik sohasem.”
A hit az örök élet feltétele. Krisztussal egyesülhetünk, amikor hallgatjuk az ő szavait, valamint a szentségek, mindenekelőtt az Eucharisztia által. Egykori hallgatósága még nem érthette meg Jézus szavait, hiszen az Oltáriszentséget csak később, az utolsó vacsorán alapította. De azt már most is biztosan megértették, hogy olyan ételt fog nekik adni, ami nem testi, hanem elsősorban lelki táplálék lesz.
Mi már tudjuk, hogy Jézus az Oltáriszentségről beszélt. Az Oltáriszentség az ő halálának és feltámadásának titkát egyaránt magában foglalja. Ezért valljuk: a feltámadt Krisztus az élet kenyere, az élő Krisztus az örök élet kenyere. Ha hiszünk benne és elfogadjuk az ő ajándékát, az Oltáriszentséget, akkor az örök életre jutunk.
© Horváth István Sándor
Imádság
Drága Jézus! Sokszor olyan nehéz az élet. Teszem a dolgom, és nincs elismerés. Vonj magadhoz engem fáradtságomból. Köszönöm, hogy ezerszeres jutalmat ígérsz minden erőfeszítésemért. Neked akarok dolgozni, tisztességes akarok maradni, ha mások tisztességtelenek is, szolgálni akarok, ha mások uralkodnak is. Szelíd és alázatos szívű Jézus, hiszem, hogy csak benned találom meg lelkem nyugalmát, te adsz új erőt a mindennapokhoz. Köszönöm megnyugtató szavaid!
Horváth István Sándor (Ph 88)
