Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, felkiáltott egy asszony a tömegből: „Boldog a méh, mely hordozott téged, és az emlő, amely táplált!” Erre ő így válaszolt: „És még milyen boldogok azok, akik Isten szavát hallgatják és meg is tartják!”
Lk 11,27-28
Elmélkedés
Két felkiáltás hangzik el a mai evangéliumban. Az elsőt egy asszony mondja, akit nem nevez meg az evangélista, mert nem az ő személye a lényeges, de szavaiból arra következtethetünk, hogy már átélte a szülés és a gyermekgondozás örömét. A második felkiáltás pedig Jézus örömét sugározza.
A két kijelentés nem mond egymásnak ellent. Közös alapjuk nem más, mint a Jézussal való személyes kapcsolat, ami az emberi boldogság alapja mindenki számára. Jézus édesanyja számára a boldogságot a fiával való kapcsolat biztosította. Mária, a názáreti leány az angyali üdvözletkor így imádkozott: „Boldognak hirdet engem minden nemzedék” (Lk 1,48). Boldogsága a Jézussal való közelségből és lelki kapcsolatból fakadt. Lélekben együtt volt fiával még akkor is, amikor a keresztúton a testi szenvedéseknek csak szemlélője lehetett. Mária öröme abból az engedelmességből származik, amellyel alárendeli önmagát Isten akaratának.
A mi számunkra Jézus tanításának hallgatása és a szentségek vétele hozza létre a baráti, testvéri, személyes kapcsolatot az Úrral. Isten szavának hallgatásához elegendő, ha megnyitom fülemet. E szavaknak tettekre váltásához azonban a szívemet is meg kell nyitnom, ezt szeretné az Úr. Hittel és engedelmességgel érdemes figyelnem a szóra, az igazságra, amely életemet a helyes irányba állítja s Isten felé vezet.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Úr Jézus, köszönjük, hogy közöttünk való jelenléteddel ajándékozol meg. Utunkon erősítesz és bátorítasz. Add, hogy mélyen tudatában legyünk jelenlétednek. Küldő szavadra örömmel válaszoljunk minden cselekedetünkkel. Adj nekünk bölcsességet és alázatot, hogy felismerjük jelenlétedet más testvéreink között is. Tégy eggyé bennünket!
Horváth István Sándor (Ph 88)