napi evangelium

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon! Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.”
Lk 12,49-53

Elmélkedés

Jézus szavai mélyebb rétegeket nyitnak meg, mint amit első hallásra érzékelünk. Ő a béke Fejedelme, de nem a világ kényelmes békéjét hozza, hanem az igazságon alapuló, az Istennel való kiengesztelődés békéjét. Ez a béke azonban sokszor feszültséget kelt: szembe megy a bűnnel, az önzéssel, a képmutatással. Ahol valaki komolyan veszi a krisztusi tanítást, ott szükségszerűen törésvonalak keletkeznek emberek vagy akár családtagok között is.

A „tűz” a Szentlélekre utal, aki megtisztít, megújít, átalakít. Jézus azt akarja, hogy ez a tűz lángra lobbanjon bennünk. Ez a tűz nem pusztít, hanem átalakít, nem eléget, hanem tisztít. A keresztség, amelyről Jézus beszél, saját szenvedésére és halálára utal, de ez a szenvedés az isteni szeretet legnagyobb jele. Ha követni akarjuk őt, vállalnunk kell a keresztet: a döntéseink következményeit, a tanúságtétel feszültségeit, a kényelmetlen igazságok melletti kiállást.

Az evangélium ma is megosztja a világot: egyesek elfogadják, mások elutasítják. Én melyik oldalra állok? Kész vagyok-e fellobbantani magamban a Lélek tüzét, és vállalni a Jézus melletti döntés következményeit? A valódi béke nem a konfliktusok elkerülése, hanem az igazságban és szeretetben vállalt Krisztus-követés gyümölcse.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Uram, Jézus Krisztus! Te nem olcsó békét, hanem az igazságban gyökerező életet hoztad el nekünk. Köszönöm, hogy fel akarod lobbantani bennem a Szentlélek tüzét. Add, hogy ne keressem mindenáron a kényelmet, hanem kész legyek tanúságot tenni rólad szóval, cselekedettel és hűséggel! Segíts, hogy mindig a te oldaladon álljak, még ha ez áldozattal jár is! Adj bátorságot a hitvalláshoz, kitartást a nehézségek közepette, és békét, amely csak nálad található meg!

Horváth István Sándor (Ph 88)