Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.
Lk 12,35-38
Elmélkedés
Jézus arra buzdít, hogy álljunk készen érkezésére, amely bármikor bekövetkezhet. Ez a készenlét nem feszültséget vagy félelmet jelent, hanem éberséget. A példabeszéd gazdája elmegy a menyegzőre, de szolgái nem tudják, mikor tér vissza. Az ő feladatuk nem az, hogy találgassanak a jövetel idejét illetően, hanem hogy uruk távollétében is hűségesen végezzék munkájukat és éberen várják őt haza. Ez a hűség, ez az Isten iránti bizalom és odafordulás az, amiért a hazatérő gazda „felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, és felszolgál nekik”. Ez egészen különleges fordulat a történetben: nem a szolga szolgál, hanem az Úr. Jézus ezzel a hasonlattal Isten végtelen szeretetét tárja elénk, aki nemcsak hív, hanem meg is jutalmaz minket szolgálatunkért, mégpedig túláradóan, bőségesen, meglepő módon. Az éberség tehát különleges megtiszteltetést eredményez, lehetőség arra, hogy részesüljünk az örömben.
Figyelem-e, számít-e nekem, hogy az Úr mikor és hogyan érkezik? Mert ő nemcsak a világ végén jön el, hanem nap mint nap belép az életembe, egy emberi találkozásban, egy csendes pillanatban, vagy akár egy nehéz élethelyzetben. A hűséges szolga ismeri Urát, és az ő szándéka szerint él. Ezért fontos, hogy minden helyzetben figyeljek, mert lehet, hogy éppen a hétköznapok egyszerűségében kopogtat az Úr.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Ébressz fel, ha lankad a lelkem, és gyújtsd meg bennem újra a hit lámpását! Add, hogy hűséggel és örömmel várjalak, ne csak a végső órán, hanem minden nap, minden percben! Segíts, hogy ne lankadjak a szeretetben, ne feledkezzem meg hivatásomról, és ne fáradjak bele a jócselekedetek gyakorlásába! Legyen szívem készen a te fogadásodra, és add, hogy egykor asztalodnál ülhessek!
Horváth István Sándor (Ph 88)