Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.”
Lk 11,29-32
Elmélkedés
Az ember szeretne minden helyzetben biztosra menni. A bibliai időkben is így volt ez, és napjainkban is jellemző. Jézus kortársai csodát, bizonyítékot, látványos jelet követelnek, mert biztosra akarnak menni Jézussal kapcsolatban. Mintha ő egy lelki bűvész volna, aki rendkívüli cselekedeteivel elkápráztatja a közönséget. Isten nem szórakoztatni akar minket, Jézus nem fog semmilyen trükköt mutatni annak érdekében, hogy isteni származását igazolja. Ha mindig biztosra megyünk, ha mindenről megcáfolhatatlan bizonyítékokat szerzünk, akkor hol marad hely a hit számára?
A jel, amit Jézus felmutat, Jónás próféta személye, aki egykor megtérésre szólította fel a város bűnös lakóit. Jónás nem elkápráztatta a niniveieket, hanem Isten szavát közvetítette, és ennek hatására az emberek szíve megmozdult. Isten ma sem látványelemekkel dolgozik, hanem szelíden, de következetesen hív a megtérésre.
Mi is talán sok esetben azt kérjük, hogy Isten mutassa meg láthatóan jelenlétét, adjon valami egyértelmű jelet. Pedig Jézus már megmutatta magát: az evangéliumban, az Eucharisztiában és a többi szentségben, az embertársban. Nem jeleket kell várnunk, hanem meg kell tanulnunk felismerni a már adott jeleket, meg kell tanulnunk Isten szavát meghallani. Nem az Isten hallgat, hanem mi vagyunk túl zajosak ahhoz, hogy meghalljuk őt.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Sokszor jelek után kutatok, miközben te már százszor is megszólítottál. Ne engedd, hogy mindig valami különlegesre várjak, hiszen te jelen vagy a hétköznapokban! Taníts meg figyelni az apró jelekre: egy mondatra, egy emberi gesztusra, egy iránymutató üzenetre! Uram, ne jelet adj nekem, hanem nyitott szemet és érzékeny lelket!
Horváth István Sándor (Ph 88)