napi evangelium

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia eljön az ő dicsőségében, összes angyalának kíséretében, és helyet foglal dicsőséges trónusán, akkor minden nemzet összesereglik előtte, ő pedig elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kosoktól; a juhokat a jobbjára állítja, a kosokat pedig a baljára.
Azután a király így szól a jobbján állókhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Mert éhes voltam és ti ennem adtatok; szomjas voltam, és ti innom adtatok; idegen voltam, s ti befogadtatok; ruhátlan voltam, és ti betakartatok; beteg voltam, és ti fölkerestetek; börtönben voltam, és ti meglátogattatok!” Erre megkérdezik tőle az igazak: „Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enni adtunk volna neked, vagy szomjazni, hogy inni adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna, vagy ruhátlanul, hogy betakartunk volna téged? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogattunk volna?” Akkor a király így felel: „Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!”
Ezután a balján állókhoz szól: „Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az ördögnek és angyalainak készült. Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni; szomjas voltam, és nem adtatok inni; idegen voltam, s nem fogadtatok be; ruhátlan voltam, és nem takartatok be; beteg voltam és börtönben sínylődtem; s ti nem látogattatok meg engem!” Erre ők is megkérdezik: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, és nem siettünk a segítségedre? Ő pedig ezt feleli majd nekik: Bizony, mondom nektek: Amit e legkisebbek egyikével nem tettetek, velem nem tettétek! Ezek akkor az örök büntetésre mennek, az igazak pedig az örök életre.
Mt 25,31-46

Elmélkedés

Az utolsó ítélet példabeszéde

Amikor Jézus a végső időkről beszél, nem félelemkeltés a szándéka. A mindenség királya nem távoli uralkodóként jelenik meg, hanem mint az Emberfia, aki dicsőségben jön el, angyalai kíséretében, hogy ítéletet tartson. Az ítélet mércéje nem vallási teljesítmény, hanem a jócselekedetek, az irgalmas szeretet tettei. „Amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek!” – mondja Jézus.

Nem arról kérdez majd bennünket, hány zsoltárt mondtunk el, hány teológiai könyvet olvastunk, vagy hány misén vettünk részt, hanem arról, hogy észrevettük-e a rászorulót, odaültünk-e a magányos embertárs mellé, meglátogattuk-e a beteget, megosztottuk-e kenyerünket az éhezővel. Krisztus azonosítja magát a szükséget szenvedőkkel. Ez a kereszténység legmegdöbbentőbb titka: Isten nem fentről néz le ránk, hanem alulról tekint föl – a szenvedő, a kitaszított, a börtönbe vetett szemével.

Ez a példabeszéd minden korban a közöny kultúrája ellen szól. Keresztényként könnyen megelégszünk a hagyományos keretekkel: betartjuk a parancsokat, eljárunk templomba, nem teszünk rosszat. De Jézus nem csupán a rossz elkerülését kéri, hanem a jó megtételét. Aki nem tesz semmit a másik emberért, az nemcsak közömbös és érzéketlen marad, hanem elfordul az Úrtól, aki jelen van a másik emberben.
Szent Márton miután megosztotta köpenyét a koldussal, éjjel látomásban meglátta Jézust, aki azt mondta az angyaloknak: „Nézzétek, Márton, aki még csak hittanuló, köpenyét nekem adta.” Ez a történet is az evangélium üzenetét világítja meg: minden irgalmas cselekedet túlmutat a földin, és örökkévaló értéket hordoz.

A mai napon Krisztust, a mindenség királyát ünnepeljük, akinek uralma nem erővel vagy kényszerrel terjed, hanem szeretettel. Ő az a király, akinek a kereszt trónja, fején pedig nem aranykorona, hanem töviskorona van. Uralma nem földi rendszerekhez kötött, hanem az emberi szívek királya.

Ez az ünnep a liturgikus év koronája, de egyben tükör előttünk: Isten országában, Krisztus uralmában csak azok részesednek, akik felismerik, hogy Isten a másik ember szegénységében vár rájuk. A menny elsősorban nem jutalom a vallásos életért, hanem ajándék azoknak, akik a szeretet szerint élnek. Az utolsó ítélet kérdése nem az lesz: „Hittél-e Istenben?”, hanem: „Engedted-e, hogy a hited szeretetté váljon mások számára?”

Jézus arra tanít, hogy a mindennapi döntéseinkben vegyük figyelembe, hogy az örökkévalóság elnyerésére törekszünk. Minden találkozás lehetőség arra, hogy Jézussal találkozzunk. Minden elesett, minden kicsiny, minden rászoruló Jézus arcát hordozza. És egyszer majd a király ezt mondja: „Jöjjetek, Atyám áldottai.” Nincs okunk félni az ítélettől, ha életünk a szeretet útján halad, mert nem egy könyörtelen bíró, hanem a mi irgalmas Megváltónk lesz az, aki ítélkezni fog. Krisztus az egész világ ura, királya mindazoknak, akik neki szolgálnak embertársaikban. Engedjük, hogy királysága bennünk is megvalósuljon! Mert ahol szeretet van, ott Isten is jelen van. És ahol Isten jelen van, ott már elkezdődött az ő országa.
Tégy ma jót valakivel – és Krisztus királysága benned is megvalósul!

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus, mindenség királya! Te nem földi hatalommal uralkodsz, hanem a kereszt szeretetével. Taníts meg minket arra, hogy téged keressünk a legkisebb testvéreinkben, és ne fordítsuk el tekintetünket a szenvedőktől! Adj bátorságot, hogy ne csupán szavainkkal, hanem tetteinkkel is tanúságot tegyünk rólad! Őrizd szívünkben a szeretet tüzét, hogy amikor majd eljössz dicsőségedben, örömmel hallhassuk szavaidat: „Jöjjetek, Atyám áldottai!” Legyen életünk válasz a te szeretetedre, és vezess el bennünket örök országodba!

Horváth István Sándor (Ph 88)