Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Melyiktek mondja béresének vagy bojtárjának, amikor a mezőről hazajön: „Gyere ide tüstént, és ülj asztalhoz.” Nem ezt mondja-e inkább: „Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Aztán majd ehetsz és ihatsz te is?” S talán megköszöni a szolgának, hogy teljesítette parancsait? Így ti is, amikor megteszitek, amit parancsoltak nektek, mondjátok: haszontalan szolgák vagyunk, hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.
Lk 17,7-10
Elmélkedés
A mai evangéliumi részben Jézus mintha lebecsülné az emberi szolgálatot. De ha jobban odafigyelünk, megértjük, hogy valójában az alázat és az önzetlenség lelkületére tanít. A szolgálat ugyanis nem lehet az önérvényesítés eszköze. Aki valóban Krisztus tanítványa, az nem a saját dicsőségéért tesz jót, hanem azért, mert tudja, hogy Isten akaratának teljesítése önmagában jó és értékes. Jézus nem azt akarja, hogy tudatában legyünk annak, hogy minden jót Istentől kaptunk, és ha azt önzetlenül mások javára fordítjuk, akkor ez értékes Isten előtt. Nem jár külön elismerés azért, ha az evangélium szerint élünk, ez a természetes küldetésünk, a jutalom pedig majd az örök élet lesz. Az alázatos ember nem vágyik elismerésre, hanem örül annak, hogy részese lehet Isten munkálkodásának a világban. Ebben a szellemben értelmezve már nem megalázó az evangélium képe, hanem felemelő: Isten annyira komolyan vesz minket, hogy úgy számít ránk, mint a jó szolgára, aki hűségesen végzi a feladatát, mégpedig elsősorban nem a jutalomért, hanem szeretetből. Az igazi szabadság akkor születik meg bennünk, amikor felismerjük, hogy a szolgálat nem rabság, hanem az isteni szeretet megélése.
Ne félj az észrevétlenségtől, ne keresd az elismerést! Szolgálj örömmel, mert így leszel szabad és Krisztushoz hasonló!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Köszönöm, hogy alázatra tanítasz, és segítesz felismerni, hogy minden szolgálatom, minden jótettem csak válasz a te szeretetedre! Add, hogy ne fáradjak bele a kötelességek teljesítésébe, hanem örömmel és hűséggel végezzem mindazt, amivel megbízol! Segíts, hogy mindig hálás szívvel mondhassam: haszontalan szolga vagyok, de boldog, hogy szolgálhatok! Taníts engem a csendes, áldozatos szeretetre!
Horváth István Sándor (Ph 88)