Amikor már közel voltak Jézus szenvedésének és megdicsőülésének napjai, elhatározta, hogy Jeruzsálembe megy. Követeket küldött maga előtt. Ezek elindultak, betértek a szamaritánusok egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki. De azok nem fogadták be Jézust, mert Jeruzsálembe tartott. Ennek láttán a tanítványok, Jakab és János felháborodtak: Uram, akarod-e, hogy lehívjuk az égből a villámot, hadd pusztítsa el őket? De ő hozzájuk fordult és megfeddte őket: Nem tudjátok, hogy milyen lelkület van bennetek. Az Emberfia nem azért jött, hogy az embereket elpusztítsa, hanem hogy megmentse. Ezután másik faluba mentek.
Lk 9,51-56
Elmélkedés
A Galileából Jeruzsálembe tartó zarándokok a Szamariának nevezett országrészen haladtak keresztül. Az itt lakó szamaritánusok azonban ellenségesen viselkedtek a zsidókkal, amelynek egyik megnyilvánulása az volt, hogy a zarándokoknak nem adtak szállást. Ezt tapasztalja meg Jézus is, ahogyan erről a mai evangéliumban olvasunk. Ő nem veszi ezt személyes sértésnek, nyugodtan továbbindul, két apostola, Jakab és János azonban felháborodnak a dolgon. Bosszúvágy és rosszindulat ébred bennük, és rögtön Istent kérnék, hogy büntesse meg a szamaritánusokat. Jól látszik ebből, hogy még nem sajátították el Mesterük lelkületét. Isteni ítéletet és pusztítást szeretnének látni, mintha nem is értenék, hogy a Megváltó nem az emberek vesztét akarja, hanem meg akarja menteni őket. Jézus tanítványai az évek során csak fokozatosan tanulták meg a nyitottságot, a türelmet és azt, hogy mindenki felé jóindulatúak legyenek, még azokhoz is, akiktől rosszat kapnak.
Keresztény emberként az a célunk, hogy Jézushoz váljunk hasonlóvá. Ezen az úton akadályok vannak, mint például a türelmetlenség, a versengés, a bosszúvágy, a veszekedés, a hatalomvágy. Az Úr azt kéri tőlünk, hogy távolítsuk el szívünkből ezeket az érzéseket, s helyette alázattal, szelíden, szolgálatkészen és engedelmesen kövessük őt.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Erősítsd bennünk a mennyország utáni vágyat! Földi életünket úgy kell élnünk, hogy teljesítjük kötelességeinket ebben a világban és igyekszünk szebbé tenni a teremtett világot, jobbá tenni embertársaink életét. Bár ez a világ csak ideiglenes otthonunk, hiszen a mennyei Atya mindannyiunkat az örök életre hív. Hisszük, hogy akiket Egyházunkban szentként és boldogként tisztelünk, eljutottak a mennyországba, amely az ő legfőbb vágyuk volt. Segíts minket, hogy közbenjárásukra és példájukat követve mi is eljussunk az üdvösségre!
Horváth István Sándor (Ph 88)
