Egy alkalommal Jézus ezeket mondta a zsidóknak: „Ha én tanúskodom önmagamról, a saját tanúskodásom keveset ér. Más tanúskodik rólam, (az Atya), és én tudom, hogy igaz az ő tanúsága, amelyet rólam tesz. Ti (Keresztelő) Jánoshoz fordultatok, és ő tanúságot tett az igazságról. Nekem azonban nincs szükségem emberi tanúságra. Ezeket azért mondom, hogy üdvözüljetek. Égő és világító fény volt János, de ti csak ideig-óráig akartatok az ő fényében gyönyörködni. Mellettem nagyobb bizonyítékok szólnak, mint János tanúskodása: az én tetteim, amelyeket az Atya akaratából cselekedtem. Azok bizonyítják, hogy az Atya küldött engem. Tehát maga az Atya, aki küldött engem, ő tett tanúságot mellettem. Ti viszont sem szavát nem hallottátok, sem arcát nem láttátok. De még igéje sem marad bennetek, mert nem hisztek abban, akit ő küldött. Vizsgáljátok meg az írásokat, hiszen azt tartjátok, hogy általuk nyertek örök életet! Éppen az írások tanúskodnak mellettem. Ti mégsem akartok hozzám jönni, hogy elnyerjétek az (örök) életet. Emberektől nem fogadok el dicsőítést. Ismerlek titeket. Tudom, hogy nincs meg bennetek az Isten szeretete. Én Atyám nevében jöttem, de nem fogadtatok el. Majd ha más valaki a saját nevében jön, azt elfogadjátok. Hogyan hihetnétek ti, akik egymást dicsőítitek, de nem keresitek azt a dicsőséget, amely Istentől származik? Ne gondoljátok, hogy én leszek a ti vádlótok az Atyánál. A ti vádlótok Mózes lesz, akiben pedig reménykedtek. Ha hinnétek Mózesnek, nekem is hinnétek, hiszen ő rólam írt. Ha azonban az ő írásainak nem hisztek, hogyan hinnétek az én tanításomnak?”
Jn 5,31-47
Elmélkedés
A mennyei Atya és a Fiúisten, Jézus Krisztus kapcsolatának mélységére rávilágítanak azok az evangéliumi helyek, amelyekben az Atya tanúságtétele hangzik el az ő Fiáról. Egy ilyen jelenet Jézus megkeresztelkedése. Amikor Keresztelő János megkereszteli és felemelkedik a vízből, az égből hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik” (Mt 4,17). Egy másik alkalom az Úr színeváltozásának eseménye, amelyet nagyböjt 2. vasárnapján olvastunk. Ekkor így hangzik az Atya tanúságtétele: „Ez az én szeretett Fiam, őt hallgassátok!” (Mk 9,7).
Az Atya tanúságtételei mellett Jézus cselekedetei is azt igazolják, hogy ő valóban az Isten Fia. Ha nem volna Isten, akkor nem volna képes csodákat tenni. Mind a szóbeli tanúságtételek, mind a csodák megerősítik hitünket. Egyedül Jézus tanítása vezet el minket az üdvösségre. Azzal a készséggel érdemes hallgatnunk vagy olvasnunk Jézus szavát, hogy felismerjük azt, ami ránk vonatkozik és meg is tegyük azt az örök élet elnyerése érdekében.
A nagyböjt olyan időszak számunkra, amikor felébred bennünk Jézus jobb, teljesebb megismerésének vágya. Ő pedig az Atyára és az ő felénk áradó szeretetére irányítja figyelmünket, s amikor ezt a szeretetet megérezzük, akkor felébred bennünk az Isten iránti szeretet.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Irgalmas Istenünk! Igaz bűnbánattal és irántad való szeretettel valljuk meg bűneinket és kérjük tőled a bűneink bocsánatát. Te jó, igazságos és irgalmas vagy, és minden gonoszságunktól, vétkünktől megtisztítasz minket. Nagylelkűséged és hűséged leginkább abban nyilvánul meg, hogy lehetőséget adsz nekünk a felemelkedésre, a bűntől való megszabadulásra, a lelki megtisztulásra és újjászületésre. Valljuk, hogy szereteted erősebb bűneinknél. Segíts minket, hogy elforduljunk bűneiktől és elinduljunk az engedelmesség útján!
Horváth István Sándor (Ph 88)
