Jézus egy alkalommal így oktatta tanítványait: Ha testvéred vétkezik ellened, menj, és figyelmeztesd őt négyszemközt! Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének! Ha a hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.
Bizony, mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is. És bizony, mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.
Mt 18,15-20
Elmélkedés
A mai evangéliumban Jézus a megbocsátás, az egymással való kiengesztelődés fontosságáról beszél. Ne felejtsük, hogy ebben a beszédében az Úr a közösség tagjaihoz intézi szavait! A keresztény közösség egyik alappillére, hogy tagjai készek megbánni a mások ellen elkövetett bűneiket, készek azért bocsánatot kérni, illetve a másik oldalról megbocsátani. A neheztelés, a harag, a sértések megmérgezik a közösség tagjainak viszonyait és belülről képesek rombolni magát a közösséget. Az egymással való kibékülés és kiengesztelődés helyreállítja a tagok egymáshoz fűződő kapcsolatát, amelyet ettől kezdve újra a szeretet erősít meg.
Érdemes arra is odafigyelnünk, hogy ez a kibékülés Isten ajándéka. Ő ébreszti fel bennünk a bűnbánatot és ő ösztönöz minket arra, hogy ne forduljunk önmagunkba, hanem igyekezzünk előtte feltárni hibáinkat, gyengeségeinket és fogyatékosságainkat. Ő késztet minket arra, hogy újra felé forduljunk, felé induljunk, aki kész mindenkor megbocsátani nekünk. Az irgalmas Istenre kell tehát szegeznünk tekintetünket, aki folyamatosan megújítja bennünk szeretetét, hogy aztán ez a szeretet kapcsoljon minket a krisztusi közösség valamennyi tagjához. Ha megvan bennünk a jóakarat és a jószándék, hogy békében éljünk embertársainkkal, akkor Isten meg fogja ehhez adni a kegyelmi segítséget.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te több alkalommal megjelentél apostolaidnak s élőként, feltámadt testedben mutatkoztál meg előttük. Az ő hitüknek a veled való személyes találkozás volt az alapja. Apostolaid azzal váltak a feltámadás tanúivá és bátor hirdetőivé, hogy személyesen találkozhattak veled, a Feltámadottal. Segíts megértenünk halálod és dicsőséges feltámadásod titkát, hogy mi is tanúid lehessünk! Kereszthalálod magában hordozta bűneinket, feltámadásod pedig magában hordozta a bűntől való megszabadulásunkat. Adj bocsánatot bűneikre!
Horváth István Sándor (Ph 88)