Amint elérkezett a húsvéti vacsora órája, Jézus asztalhoz ült apostolaival együtt. Így szólt hozzájuk: „Vágyva vágytam arra, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában.” Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: „Vegyétek, és osszátok szét magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlőtő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa.”
Azután kenyeret vett a kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: „Ez az én testem, amely értetek adatik. Ezt tegyétek az én emlékezetemre.” Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is és azt mondta: „Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amely értetek kiontatik.”
Lk 22,14-20
Elmélkedés
Krisztusnak, az örök Főpapnak mai ünnepén az evangélium az utolsó vacsora termébe hív minket. Ugyanezt a hívást érezzük meg minden szentmisében is, hiszen Jézus parancsa szerint a miséző pap pontosan azt mondja és teszi, amit az Úr tett a szenvedése előtti estén. A szentmisében jelenvalóvá tesszük Krisztus áldozatát. Nyilvános működésének idején, a kenyerek csodálatos megszaporításakor Jézus már tett néhány olyan titokzatos kijelentést, amelyek előrevetítették, hogy különleges kenyeret fog adni, de ekkor még nem volt sejthető, hogy milyen formában történik ez, s az sem, hogy e kenyér az ő teste lesz. A szentmise nem egyszerűen csak emlékezés, még csak nem is hittel teli emlékezés Jézus nagy áldozatára, hanem ennek az áldozatnak jelenvalóvá tétele szentségi módon.
Az utolsó vacsora eseménye, az Oltáriszentség alapítása egyúttal a papság alapításának is a pillanata. A kettő, tehát az Oltáriszentség és a papság elválaszthatatlan egymástól. Minden pap életének és személyes Isten-kapcsolatának forrása a szentmise bemutatása és az Eucharisztia vétele. Minden pap a Krisztussal való bensőséges kapcsolatból és Krisztus testével való táplálkozásból meríti az erőt a lelkipásztori munkához és életéhez. A papi szolgálat által válik lehetővé a hívek számára, hogy az ő életük forrása is az Oltáriszentség legyen, s Krisztus teste mindennapi lelki kenyerük legyen.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézusunk, te támasztasz a mi szívünkben lelki éhséget tanításod és önmagad iránt. Táplálj minket az igazság tanításával és éltess minket önmagaddal, az élő kenyérrel, hogy élet legyen bennünk! Tápláld testünket és lelkünket! Szavad és szent tested nélkül nincs élet bennünk és nem juthatunk el az örök életre sem. Te vagy számunkra az élő kenyér, te vagy az áldozat kenyere, te vagy a szeretet kenyere, te vagy a gondoskodás kenyere, te vagy hálaadás kenyere. Te önmagadat osztod és adod nekünk. Taníts meg minket arra, hogy önmagunkat adjuk embertársainknak, utánozva ezzel a te példádat, a te áldozatodat, a te felajánlásodat és a te szeretetedet.
Horváth István Sándor (Ph 88)
