Abban az időben Jézus megszólalt, és ezt mondta: Magasztallak téged, Atyám, ég és föld Ura, mert elrejtetted mindezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilatkoztattad a kicsinyeknek! Igen, Atyám, így tetszett ez neked! Az én Atyám mindent átadott nekem, és nem ismeri a Fiút senki más, csak az Atya, s az Atyát sem ismeri más, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja nyilatkoztatni. Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű, és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.
Mt 11,25-30
Elmélkedés
Jézus így tanít a mai evangéliumban: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket!” A munka sokszor fárasztó, unalmas, egyhangú, az ember nem találja benne örömét. A munka küzdelmet, erőfeszítést igényel az embertől, és ez nem spórolható meg, különben az eredmény lesz látványosan gyengébb. Jézus azokat hívja magához, akik nap mint nap küzdenek a rájuk háruló feladatokkal.
Gyermeknek és fiatalnak a tanulás, felnőtteknek a munkahelyen való helytállás, valamint a család körében végzendő kötelességek okozhatnak fáradalmat. Vannak, akik szinte kényszerből dolgoznak többet, mások önként vállalnak több munkát, sokszor többet, mint amennyivel megbirkóznak. Ugyanakkor Jézus talán nem csak a fizikai leterheltségre gondol, hanem azokra is, akik súlyos lelki terheket hordoznak. Például, akik az állandó aggódás, a bizonytalanság terhét viszik magukkal. Vagy akik a másoknak megfelelni akarás zsákját cipelik és környezetük persze újabb és újabb elvárásokat gyömöszöl ebbe a zsákba. Olyanok is vannak, akik szüntelenül elégedetlenek önmaguk teljesítményével. Mások a türelmetlenség terhét cipelik, mindent siettetni szeretnének, azonnali eredményt várnak. E lelki terhek közé tartoznak a bűnök is.
Jézus azt szeretné, hogy menjünk hozzá és szabaduljunk meg terheinktől. Pontosabban: ő veszi le terheinket. Engedjük, hogy megszabadítson minket mindattól, amit felesleges tovább vinnünk!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Te boldognak nevezted azokat, akik hallgatják az Isten szavát, hallgatnak téged. Nem csupán a szavak meghallgatásáról és a tanításnak való engedelmességről beszéltél, hanem arról, hogy ragaszkodjunk hozzád, aki számunkra a leghitelesebben közvetíted a mennyei Atya szavát és akaratát. Követődként akkor válunk Isten tanítványaivá, ha osztozunk életedben, sorsodban, engedelmességedben, szenvedéseidben és feltámadásodban. Vezess minket, Urunk, az üdvösségre!
Horváth István Sándor (Ph 88)
