Abban az időben: Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.” Az Úr Jézus, miután ezeket elmondta nekik, felvétetett a mennybe, és helyet foglalt az Isten jobbján. Ők pedig elmentek, és mindenütt hirdették az evangéliumot. Az Úr együtt munkálkodott velük, és az igehirdetést megerősítette a jelek által, amelyek kísérték őket.
Mk 16,15-20
Elmélkedés
Az újszövetségi Szentírás sorrendje szerint a második evangélium Szent Márk írása, amely azonban időrendben a legkorábban keletkezett. Mind a négy evangélium esetében megfigyelhetünk sajátos szempontokat, amelyek a szerzőt vezették. Ma, Szent Márk evangélista ünnepén foglaljuk röviden össze, milyen szándék vezette őt művének megírásakor.
Amikor Márk megírja evangéliumát, azaz mintegy 25 évvel Krisztus feltámadása után, már léteznek krisztusi közösségek. E közösségek tagjait szeretné megerősíteni a hitben. A hit két pilléren nyugszik: Jézus kereszthalálán és feltámadásán, amelyek meghozták az emberiségnek a megváltást és az üdvösséget. Az első keresztények nem csupán a hit örömét tapasztalták meg, hanem azt is, hogy hitük miatt üldözések érik őket. Márk fel akarja készíteni a keresztényeket a rájuk váró üldözésekre, meg akarja őket erősíteni hitükben, bátorít a helytállásra és a hitben való kitartásra. Az üldözések és a világ kísértései megingathatják az embereket a hitben, de ennek ellen lehet állni Isten segítségével.
Miként az első krisztusi közösség számára, ugyanúgy a mi számunkra is a hit megerősödését szolgálja az evangélium naponkénti olvasása. Benne megtalálom az öröm, a megváltás, az üdvösség, a kegyelem és a hit tiszta forrását.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Te vagy a világ világossága! Te vagy az én világosságom. Veled nem járok sötétségben, hanem Isten felé visz életutam. Te a sötétségből a világosságra hívsz, és azt kéred tőlem, hogy a világosság fiaként éljek. Ha a te követődként, a világosság igaz fiaként élek, akkor magam körül szétsugárzom az isteni fényt és szeretetet. Az örök világosság felé vezető utamon legyen közbenjáróm édesanyád, Szűz Mária, aki méhében hordozott téged, a világ világosságát! Segíts, hogy letérjek a bűn sötét útjáról és mindig a hit világosságának útján járjak!
Horváth István Sándor (Ph 88)
