napi evangelium

Amikor Jézus egyszer Kafarnaumban járt, meglátott egy Lévi nevű vámost, aki a vámnál ült. Megszólította őt: „Kövess engem!” A vámos erre fölkelt, és mindenét otthagyva, követte Jézust. Lévi azután Jézus tiszteletére nagy lakomát rendezett házában. Jézussal együtt sok vámos és más ember telepedett az asztalhoz. A farizeusok és az írástudók méltatlankodva fordultak a tanítványokhoz: „Hogyan lehet az, hogy ti a vámosokkal meg a bűnösökkel együtt esztek és isztok?” Jézus felelt meg nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!”
Lk 5,27-32

Elmélkedés

A vámos Lévi meghívását olvassuk az evangéliumban, akit Máté apostollal és evangélistával azonosítunk. Jézus odalép hozzá és megszólítja: „Kövess engem!” (Lk 5,27). Ő pedig nem gondolkodott, nem kérdezett, hanem társai és a jelenlévők csodálkozására azonnal indult, „mindenét otthagyva, követte Jézust” (Lk 5,28).

Késlekedés nélküli indulása azt jelzi, hogy kész szakítani korábbi életével, kész feladni mindazt, ami számára a biztos megélhetést jelentette. A megszólítás és meghívás Máté életében olyan fordulatot hozott, amire korábban biztosan nem gondolt. Jól megélt foglalkozásából, a biztos haszon miatt eltűrte, hogy megvetik az emberek amiatt, hogy egy idegen hatalom érdekeit kiszolgálva szedi a vámot. Lelkiismeretét már nem zavarta, hogy becsapja az embereket, és saját hasznát növelve többet kért mindenkitől a megszabottnál. Ebből a helyzetből szólítja ki őt Jézus váratlan hívása.

Miért indul mégis, amikor mindene megvan, a biztos megélhetés és jövedelem? Ez az evangélium titka marad. Talán a szíve mélyén mégsem volt elégedett. Vagy az őt megszólító személy szavában, tekintetében volt oly különleges erő, aminek nem tudott, nem akart ellenállni. Máté történetében mindenesetre azt látjuk, hogy egy bűnös ember életét hogyan változtatja meg gyökeresen a Jézussal való személyes találkozás.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egykor és ma mindenkinek hirdeted: „Térjetek meg!” A nagyböjt a bűnbánat ideje. A böjti idő a megváltás titkának, a te szenvedésednek és feltámadásodnak ünnepére készít fel. A megtérés elmélyít minket a jó megismerésében. A megtérés elmélyíti bennünk azt a tudatot, hogy bűnösök vagyunk, de ez nem jelenti vesztünket, hiszen az irgalmas Atya megbocsát nekünk. A megtérés útjára, a bűnbánat útjára nem egy büntetni akaró, hanem egy megbocsátó Isten vezet. Ha rálépünk a bűnbánat útjára és alázattal tesszük meg azon az Isten felé vezető lépéseket, akkor észrevesszük, hogy a bűn sötétségén túl felragyog a kegyelem világossága, melyet te, a mi Megváltónk adsz nekünk.

Horváth István Sándor (Ph 88)