napi evangelium

Amikor Péter apostol megvallotta, hogy Jézus a Messiás, akkor az Úr így szólt a tanítványokhoz: „Az Emberfiának sokat kell szenvednie: a vének, a főpapok és az írástudók elutasítják, megölik, de harmadnapra feltámad.” Majd így szólt mindnyájukhoz: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye föl mindennap a keresztjét, és úgy kövessen engem! Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt. De aki elveszíti életét énmiattam, megmenti azt. Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát azonban elveszíti, és romlásba dönti?”
Lk 9,22-25

Elmélkedés

Ebben a részben elhangzik Jézusra vonatkozóan az „Emberfia” megnevezés. Szent Lukács művében más helyeken is szerepel ez a cím. A béna meggyógyításakor az ő isteni hatalmára utal: „Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani” (Lk 5,24). Más alkalommal azt jelzi, hogy Jézusnak van joga értelmezni és meghatározni a szombatra vonatkozó isteni törvényeket: „Az Emberfia ura a szombatnak” (Lk 6,5). Szintén Jézus ajkáról hangzik el önmagára vonatkozóan a cím, amikor egy őt követni szándékozó embert így figyelmeztet: „A rókáknak odújuk van, az ég madarainak pedig fészkük, az Emberfiának azonban nincs hová lehajtania a fejét” (Lk 9,58).

Lukács evangéliumában szépen megfigyelhető, hogy a farizeusok és a vallási vezetők részéről hogyan fokozódik a szembefordulás és ellenségeskedés Jézussal. Eközben ő több alkalommal is figyelmezteti tanítványait, hogy milyen sors, szenvedés és halál vár rá Jeruzsálemben, de természetesen nem hátrál meg, nem fordul meg, nem menekül el, hiszen tudja, hogy mindez a mennyei Atya megváltó tervének a része. Szenvedéséről és haláláról nyíltan beszél övéinek, mert azt szeretné, hogy idővel megtanulják személyét új nézőpontból, a kereszt felől látni.

Krisztus követése, a kereszt felvétele „mindennapos” feladatot jelent számunkra. Nem időnként, gyakran vagy néha járjuk életünk keresztútját, hanem nap mint nap a mi Urunkhoz csatlakozunk.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Te egyeseket a szegények felé fordulás, a szeretetszolgálat útján indítasz el. Önzetlen és önfeláldozó szívet adsz nekik, hogy szeretetedben éljenek és a te szeretetedet sugározzák a rászorulóknak és nélkülözőknek. Másokat a hitre nevelés útján indítasz el, hogy a tőled kapott tanítást, az üdvösség örömhírét jó magként vessék el az emberi szívekbe, mindazok szívébe, akik keresik az igazságot és vágyakoznak az üdvösségre. Adj nekik erőt, hogy hivatásukat felelősséggel végezzék! Segíts minket, hogy ne térjünk le a lelki fejlődés útjáról, mindig ragaszkodjunk hozzád, aki az üdvösségre vezetsz minket!

Horváth István Sándor (Ph 88)