Jézus Jeruzsálembe indult. Útközben magához hívta tizenkét tanítványát és bizalmasan közölte velük: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott az Emberfiát a főpapok és írástudók kezére adják, halálra ítélik, majd kiszolgáltatják a pogányoknak, megcsúfolják, megostorozzák és keresztre feszítik, de harmadnapra feltámad.”
Ekkor odalépett hozzá a Zebedeus-fiúknak (Jakab és János apostoloknak) anyja, fiaival együtt, és leborult előtte, hogy kérjen valamit. Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz?” Ő azt felelte: „Intézd úgy, (Uram,) hogy az én két fiam országodban melletted üljön: az egyik jobbodon, a másik pedig bal oldaladon.” Jézus így válaszolt nekik: „Nem tudjátok, hogy mit kértek. Készek vagytok-e arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, amelyet nekem ki kell innom?” „Készek vagyunk!” – felelték. Jézus erre így folytatta: „A szenvedések kelyhét velem együtt kiisszátok majd. De hogy ki üljön mellettem jobb és bal felől, azt nem én döntöm el. Azok ülnek majd ott, akiket mennyei Atyám erre kiválasztott.”
Amikor a többi tíz (apostol) ezt meghallotta, méltatlankodni kezdett a testvérpár viselkedése miatt. Jézus magához hívta őket, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy a pogányoknál hogyan hatalmaskodnak a vezető emberek: akinek nagyobb a rangja, érezteti a hatalmát. Nálatok ne így legyen! Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok! És aki első akar lenni, legyen a cselédetek! Az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon másoknak, és odaadja életét váltságul mindenkiért.”
Mt 20,17-28
Elmélkedés
A kísértés még Jézus apostolait sem kerülte el, miként erről a mai evangéliumi részben olvasunk. A kísértés lényege, hogy ne Isten legyen a középpontban, hanem az ember. Jakab és János apostolok anyja kér kiváltságos helyet fiai számára. A gondolat valószínűleg nem csak az anya fejében fordult meg, hanem a két fiúéban is. Miközben Jézus a reá váró szenvedésekre próbálja felkészíteni tanítványait, ők hatalomra vágyakoznak. Ez kísértés.
Válaszában Jézus a szolgálatról beszél: „Aki köztetek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok.” Talán engem is megkísért a gondolat, hogy részem legyen a dicsőségben. De csak abban. A szenvedéseket szívesen elkerülném, a kereszthordozásról lemondanék, a szűk ösvény helyett a kényelmes, széles utat választanám. Ez kísértés, amit észre kell vennem, s ami ellen küzdenem kell.
Jézus minden tekintetben szolga volt, aki azt cselekedte, amit az Atya kívánt tőle. Engedelmessége akkor érte el teljességét, amikor a kereszten odaadta életét az emberek üdvösségéért, mert ezt az áldozatot és szolgálatot kérte tőle Atyja. Így lett megváltásunk és üdvösségünk szolgája.
Mennyire felelnek meg Isten akaratának az én emberi vágyaim és elképzeléseim? Mindenféle kísértést a szolgálat gyakorlásával tudok legyőzni. Legyen példaképem a szolgáló Jézus!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Életünk során vannak olyan pillanatok, amikor lelkesedünk érted, de olyanok is, amikor elgyengülünk, elkeseredünk, nehéznek tartjuk a kereszthordozást, talán azt is érezzük, hogy elhagyott minket az Isten. Segíts minket ezekben az órákban és napokban! Segíts, hogy újra felvegyük életünk keresztjét és induljunk veled! Ne csak arra gondoljunk, hogy életünk végén a halál vár minket, hanem nézzünk tovább, higgyünk a feltámadásban, higgyünk az örök életben! Életünk leggyengébb pillanata az, amikor meghalunk. De könnyebb erre a pillanatra felkészülnie annak, aki hisz a feltámadásban, hisz abban, hogy halála után Isten kegyelméből új életre támadhat. Add, hogy életünk nehéz szakaszaiban mindig arra gondoljunk, hogy a mennyei Atya az örök boldogságra hív minket.
Horváth István Sándor (Ph 88)
