Jézus egy alkalommal így fejezte be tanítását: Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik fáradtak vagytok, és terhek alatt görnyedtek: én felüdítlek titeket! Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű és nyugalmat talál lelketek. Mert az én igám édes, s az én terhem könnyű.
Mt 11,28-30
Elmélkedés
Jézus a mennyei Atyát magasztaló imáját azzal fejezte be, hogy az Atya mindent átadott neki, azaz a Fiúnak. Ő tehát az, aki közvetíti minden ember számára az üdvösségre vezető igazságot. Ezen igazság birtokában és annak hirdetőjeként mondja Jézus: „Jöjjetek hozzám mindnyájan! Tanuljatok tőlem, mert én szelíd vagyok és alázatos szívű és nyugalmat talál lelketek.”
Jézus korában a vallási ismeretek elsajátítására úgy volt lehetősége valakinek, hogy csatlakozott egy rabbi, egy tanító csoportjához, s mellette, az ő „iskolájában” megtanulhatta a törvények értelmezését és a törvény szerinti életet. Jézus is ilyen csatlakozásra szólítja fel az embereket. Mindenkit magához hív, hogy tőle tanuljanak. Ennek hátterében az húzódik meg, hogy a törvények ismerőjének és hiteles értelmezőjének tartja önmagát, ezért joga van arra, amit a hivatalos rabbik is tesznek, az emberek tanítására. Törvénymagyarázata, amely sok esetben eltér a megszokottól, több vita forrása lesz a későbbiekben, mivel a hivatalos tanítók egyre többször igyekeznek abba belekötni.
A nép viszont egyre nagyobb csodálattal hallgatja Jézust, mert megérzik a szavaiból áradó isteni igazságot és erőt, s felismerik szavaiban azt az útmutatást, amely által az üdvösségre juthatnak.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Nincs szükséged csodálkozókra és bámészkodókra, hanem követésre hívsz minket. Nincs szükséged buzdítókra és lelkes éljenzőkre sem, hanem arra hívsz minket, hogy nyomodban járjunk, tanítványaid legyünk. Segíts, hogy mindig észrevegyem, amikor mellém lépsz! Segíts, hogy a világ zaja közben is meghalljam, amikor megszólítasz! Növeld bennem a készséget, hogy azonnal induljak és kövesselek! Hiszem, hogy indulni, a te követésedre vállalkozni csak szabadon és Istentől vezetve érdemes.
Horváth István Sándor (Ph 88)
