Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek:
„Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.”
Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.
Mk 4,26-34
Elmélkedés
A mai evangélium első példabeszédéből három mozzanatot emeljünk ki. Elsőként a földműves türelmét. Elvégezte a kötelességét, elvetette a magot, s munkája ezzel véget is ért. Mostantól várnia kell a magok kikelésére, hiszen nem tudja siettetni a magok fejlődését, növekedését. A természet majd elvégzi feladatát, az embernek pedig türelmet kell tanúsítania. Másodikként arra figyeljünk, hogy Jézus szavai szerint a föld „magától” hoz termést, azaz emberi közbeavatkozás nélkül. Ez az elem világossá teszi számunkra Isten országának természetét, miszerint az nem az emberi tevékenységtől függ, hanem Isten szándékától. A harmadik elem az, hogy a vetés után biztosan el fog jönni az aratás ideje, tehát a szemmel látható emberi és a rejtett isteni tevékenységnek biztosan lesz eredménye. A második példa, amely a mustármagról szól, inkább csak a harmadik mozzanatot emeli ki, erősíti meg.
Emberi erőnket, képességeinket meghaladja az ország építésének feladata, Isten mégis meghív minket erre, azt szeretné, hogy munkatársai legyünk. Mindig ajándékként kell fogadnom, ha Isten országa bennem is megvalósul. És ajándék az is, ha általam, szolgálatomnak köszönhetően növekszik az Isten országa. Törekedjünk arra, hogy bennünk és általunk a világban Isten szelíd uralma növekedjék!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, az irgalmasság Istene, könyörülj rajtunk, bűnösökön. Taníts meg bennünket a könyörületre és a megbocsátásra. Ne engedd, hogy hasonlóak legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát. Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk el életünk rögös útján. Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a segítő szándékot botladozó testvéreink iránt. Add meg nekünk az irgalom lelkét, hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak.
Horváth István Sándor (Ph 88)
