A kenyérszaporítás napján, amikor beesteledett, Jézus tanítványai lementek a tóra. Beszálltak a bárkába és elindultak a tavon át Kafarnaum felé. Már rájuk sötétedett de Jézus még mindig nem volt velük. Erős szél fújt, és a tó háborgott. Huszonöt-harminc stádiumnyit (mintegy öt kilométert) eveztek már, amikor látták, hogy Jézus a vízen járva közeledik a bárkához. Nagyon megijedtek. De Jézus bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!” Fel akarták venni a bárkába, de a bárka abban a pillanatban partot ért, éppen ott, ahová tartottak.
Jn 6,16-21
Elmélkedés
A kenyérszaporítás csodája és Jézusnak az élet kenyeréről mondott beszéde közé a vízen járás csodája ékelődik János evangélista írásában. A kenyerek megszaporítása alkalmával Jézus nagy tömeg előtt mutatta meg isteni hatalmát, hiszen több ezer ember ehetett az öt kenyérből és a két halból. A vízen járás alkalmával viszont csak tanítványai láthatták annak újabb jelét, hogy az Úr felette áll a természetnek és olyan dologra képes, amire más ember nem, azaz isteni képességekkel rendelkezik. A csodától maguk a tanítványok is megijednek, tehát feltételezhető, hogy a látvány hatására bizonyára pánik tört volna ki a nép körében, ha sokan látták volna az esetet. Jézus ezekkel a szavakkal nyugtatja meg tanítványait: „Én vagyok, ne féljetek!” (Jn 6,20). Jézus csodái azt igazolják, hogy ő valóban az Isten Fia. Nem kell megijednünk isteni hatalmától, és nincs okunk félelemre, amikor közeledik hozzánk. Ha engedjük, hogy hozzánk jöjjön, velünk és bennünk éljen, biztosak lehetünk abban, hogy jó irányba halad életünk hajója. Elfogadom-e Jézus irányítását?
Amikor feltámadását követően megjelenik az apostoloknak, szintén ezekkel a szavakkal nyugtatja őket: „Én vagyok, ne féljetek!” Maga a feltámadás is és az Úr jelenései is olyan csodák, amelyek részben félelmet ébresztenek, másrészt Jézus istenségéről tanúskodnak. Hiszek-e Jézus istenségében?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenünk, te végtelenül irgalmas vagy és minden embernek megbocsátasz, aki őszintén megbánja bűneit. Amikor vétkezem és tudatában vagyok bűnömnek, szükségét érzem megbocsátó szeretetednek. Te nem azért vagy jó velem, mert nincs más választásod, hanem végtelen szeretetből. Arra tanítasz, hogy én is irgalmas és megbocsátó legyek embertársaim iránt. Kérlek, taníts meg megbocsátani, taníts meg irgalmasnak lenni, hogy tovább tudjam adni szeretetedet embertársaimnak!
Horváth István Sándor (Ph 88)
