Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből? Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál. Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza. De ha a szolga azt mondja magában: „Uram bizonyára késni fog”, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja. Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap. Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.”
Lk 12,39-48
Elmélkedés
Jézus példabeszédeinek helyes értelmezéséhez nagy segítséget nyújt annak ismerete, hogy éppen kiknek mondta az adott hasonlatot. Amikor azonban arra a kérdésre válaszolunk, hogy kiknek szólnak a példázatok, ne csupán Jézus kortársaira gondoljunk, hanem saját magunkra is. Hiszen az evangélium igazsága nem csak az egykori tanítványoknak jelentette az örök élet igéit, hanem nekünk is. Miként Jézus hallgatósága felismerhette magát egy-egy beszédben, ugyanígy mi is a szereplők helyébe képzelhetjük magunkat. Az evangéliumi példabeszédek tehát rólunk és nekünk szólnak. A mi életállapotunkat írják le és a mi szívünkhöz szólnak.
Az úrról és a szolgákról szóló példabeszéd esetében is igaz ez. Ennek fényében úgy értelmezhetjük a példázatot, hogy Jézus küldetést ad nekünk, feladatot bíz ránk, amit mi hűséges szolgálatunkkal teljesítünk.
Küldetésünkben és szolgálatunkban maga Jézus a példakép, aki a mennyei Atya akaratát teljesítette egész földi életében. Feladatát, küldetését elvégezve azt kérte tanítványaitól, hogy folytassák az általa megkezdett munkát, Isten országa megvalósulását a világban. Az egyik oldalról láthatjuk Jézus irántunk való bizalmát, a másik oldalra pedig oda kell helyeznünk saját, felelősséggel végzett munkánkat, amely Isten dicsőségének beteljesedését szolgálja. Felismerem-e Istentől kapott hivatásomat? Hogyan teljesítem azt?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus, te a Szentlélek által minden korban kiárasztod szeretetedet az emberekre. Taníts engem a szeretet gyakorlására. Soha nem felejtem, hogy te a végsőkig elmentél a szeretetben. Atyád és az emberek iránti szeretetből áldoztad fel magadat, megmutatván számunkra, hogy a szeretet nem szavakat kíván, hanem odaadást és hűséget. Úgy akarok élni, ahogy te éltél, s úgy akarok szeretni, ahogyan te szeretsz engem! Küldd el a Szentlelket, hogy megtanítson az önzetlen és önfeláldozó szeretetre!
Horváth István Sándor (Ph 88)
