napi evangelium

Lázár feltámasztása után a Mártához és Máriához jött zsidók közül sokan hittek Jézusban, mert látták, amit cselekedett. Némelyek azonban elmentek a farizeusokhoz, és jelentették, hogy mit tett Jézus. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és így tanakodtak: „Mit tegyünk? Ez az ember sok csodát művel. Ha engedjük, hogy folytassa, mindnyájan hisznek majd benne. Aztán jönnek a rómaiak, és elpusztítják szentélyünket és népünket.” Közülük az egyik, Kaifás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: „Ti nem tudtok semmit. Gondoljátok csak meg: jobb, ha egy ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon!” Ezt pedig nem magától mondta, hanem mint annak az évnek főpapja prófétaként megjövendölte, hogy Jézus a népért hal meg; sőt, nemcsak a népért, hanem hogy egybegyűjtse Isten szétszóródott gyermekeit. Attól a naptól kezdve megegyeztek abban, hogy megölik őt. Ezért Jézus nem mutatkozott többé nyilvánosan a zsidók előtt, hanem visszavonult a pusztaság melletti vidékre, egy Efraim nevű helységbe, és ott tartózkodott tanítványaival együtt. Közeledett a zsidók húsvétja. A vidékről már az ünnepek előtt sokan felzarándokoltak Jeruzsálembe, hogy megszentelődjenek. Ezek keresték Jézust, és még a templomban is beszélgettek róla: „Mit gondoltok, eljön-e az ünnepre?” A főpapok és a farizeusok ugyanis ekkor már kiadták a rendeletet, hogy aki tud valamit Jézus tartózkodási helyéről, jelentse, hogy elfoghassák őt.
Jn 11,45-57

Elmélkedés

Nyilvános működésének mintegy három éve alatt Jézus hirdette az Isten országáról szóló örömhírt. Tanítását cselekedetei, csodái és gyógyításai megerősítették. Egyre többen hittek benne, hittek az ő isteni erejében és származásában, hittek abban, hogy ő az évszázadok óta várt Messiás, hittek abban, hogy ő az Isten Fia. Az evangélisták azonban azt is leírják, hogy közben a Jézus elleni szembenállás is erősödik, amely folyamatban Lázár feltámasztása fordulópont lehetett. Erre utal a mai evangéliumi jelenet. Mivel sokan látták, tehát szemtanúi voltak annak, hogy Jézus feltámasztotta a halálból barátját, Lázárt, és mivel még többen értesültek rendkívüli cselekedetéről, a főpapok és a főtanács tagjai úgy látják, hogy meg kell állítaniuk Jézus növekvő népszerűségét.

Kaifás főpap kijelentésének negatív kicsengése van: „jobb, ha egy ember hal meg a népért, minthogy az egész nemzet elpusztuljon.” Az évszázadok során a keresztény igehirdetés ugyanezt az üzenetet pozitívan fogalmazta meg. Egy ember, Jézus Krisztus halt meg, mégpedig nem csak egy népért, hanem az egész emberiségért. És ennek az egyetlen embernek a halála miatt Isten megkegyelmezett minden embernek. Isten azért nem ítéli a bűnös emberiséget kárhozatra, mert Krisztus áldozata kiengesztelődést szerzett. Az egykori főpap egy embert látott Jézus személyében. Ha mi is csak embert látunk benne, nem jutunk tovább a főpap negatív kijelentésénél. De ha hisszük, hogy ő valóságos Isten is, ha hisszük, hogy az Isten Fia, akkor eljutunk arra a hitre, hogy az egyetlen Megváltó.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Istenünk! A bűn elszakít bennünket tőled és az Egyház közösségétől. A bűnöktől való szabadulást egyedül te adhatod meg nekünk. Lelkünk bűneitől nem szabadulhatunk meg saját erőnkből. Ha bűnbánatot tartunk és a szentgyónásban megvalljuk bűneinket, ez a cselekedet annak a kifejezése, hogy szeretnénk helyreállítani a megsértett kapcsolatot veled, a mi irgalmas Atyánkkal és az Egyház közösségével. Amikor bocsánatot nyerünk vétkeinkre, te visszafogadsz bennünket a szeretet közösségébe. Urunk, megvalljuk bűneinket, és alázattal fordulunk hozzád: bocsáss meg nekünk!

Horváth István Sándor (Ph 88)