Egy alkalommal Jézus Szamariából Galileába ment. Jóllehet maga mondta, hogy a prófétának nincs becsülete saját hazájában, mégis, midőn Galileába érkezett, az ottaniak szívesen fogadták. Látták ugyanis mindazt, amit Jézus az ünnepek alkalmából Jeruzsálemben cselekedett, mert ők is ott voltak az ünnepeken. Így jutott el Jézus újra a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta.
Élt Kafarnaumban egy királyi tisztviselő, akinek a fia megbetegedett. Amikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá, és kérte: jöjjön és gyógyítsa meg a fiát. A gyermek már halálán volt. Jézus ezt mondta: „Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.” A királyi tisztviselő azonban így szólt: „Uram, jöjj, mielőtt meghalna a fiam!” Jézus erre azt felelte: „Menj csak! Fiad él.” Hitt az ember Jézus szavának, és elment. Még útban volt hazafelé, amikor eléje futottak szolgái, és kijelentették, hogy a fia él. Megkérdezte tőlük: „Melyik órában lett jobban?” Ezt mondták: „Tegnap déltájban hagyta el a láz.” Az apa visszaemlékezett, hogy abban az órában mondta neki Jézus: „Fiad él.” Erre hitt ő maga, és vele egész házanépe. Ez volt Jézus második csodája, amelyet Júdeából Galileába jövet művelt (az ünnepek után).
Jn 4,43-54
Elmélkedés
Egy szülő, egy édesapa vagy egy édesanya számára aligha van szomorúbb, mint ha meghal a gyermeke. Ha egy szülővel az orvosok azt a hírt közlik, hogy hamarosan meghal a gyermeke, aligha képes elfutni a kétségbeesés elől. És ha van még néhány nap vagy néhány hét, hogyan tud egy szülő felkészülni annak elvesztésére, akinek ő adott életet? A mai evangélium szereplője egy magas rangú személy, egy királyi tisztviselő éppen ilyen helyzetben volt, halálán volt a gyermeke, azaz bármikor bekövetkezhetett a halála. Olyan élethelyzet ez, amikor a szülő teljesen tehetetlen. De ezt a tisztviselőt talán még nem a kétségbeesés jellemezte, hanem a bizalom és a hit. Belekapaszkodva az utolsó szalmaszálba Jézus segítségét kérte. Érdekes, hogy Jézus nem kérdez tőle semmit. Nem érdeklődik arról, hogy hány éves a gyermek, mióta beteg vagy milyen baj gyötri, mert ebben a helyzetben ezek teljesen felesleges kérdések volnának. Jézus számára elég az, hogy látja ennek az embernek a bizalmát és hitét. Rögtön megérzi, hogy bízik az ő gyógyító erejében, hisz az ő isteni hatalmában. Aztán elhangzik Jézus bátorítása: „Menj csak! Fiad él”, és ezek a szavak gyógyulást hoznak, életet jelentenek a fiú számára.
Mit teszek, amikor tehetetlen és erőtlen vagyok, és nem tudom kézben tartani az eseményeket? Kétségbeesek? Vagy tudom-e bizalommal, hittel kérni Isten segítségét?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Istenem, irgalmas Atyám! Öröm számomra, hogy újra a közeledben vagyok, visszafogadsz magadhoz és ismét szeretettel ölelsz át engem. Öröm számomra, hogy megbocsátod bűnömet. Szereteted soha nem volt számomra kényszer, én mégis megtagadtam azt, elhagytalak téged. Most bűneimet megbánva térek vissza hozzád, és elismerem, hogy irgalmas Atyám vagy. Te mindig vártál engem és bíztál abban, hogy nem felejtem el jóságodat és szeretetedet. Érints meg kezeddel, amelyből megbocsátás, irgalom, gyógyulás, tisztulás, megbékélés, szeretet és öröm sugárzik. Érints meg irgalmaddal! Érints meg szereteteddel! Bocsáss meg nekem, Istenem!
Horváth István Sándor (Ph 88)
