napi evangelium

Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?” És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.
Mt 13,54-58

Elmélkedés

Egyházunk a mai napon Szent Józsefet, Szűz Mária jegyesét, Jézus nevelőapját, a Szent család őrzőjét, a munkások védőszentjét ünnepli. Szent József ünnepének evangéliuma Jézus Názáretben tett látogatásáról számol be, amely részben József is említésre kerül. A názáretiek azt gondolják, hogy Jézus Józsefnek, az „ácsnak fia.”

A názáreti látogatás, az őt gyerekkora óta ismerőkkel való találkozás meglehetősen fájdalmas volt Jézus számára. Az ember jó érzéssel tér vissza hazájába, szülőföldjére, lakóhelyére, családja, ismerősei körébe. A távollét idején érzett honvágy után megkönnyebbülést jelent az otthonhoz való közeledés, a helybeliekkel való újbóli találkozás. Mosolyogva köszöntik egymást azok, akik egy ideje nem látták egymást és barátságosan beszélgetnek egymással. Jézus is ilyesmire számíthatott, amikor a szombati istentisztelet alkalmával tanítani kezdett a zsinagógában. Kezdetben elismerik bölcsességét és csodatevő erejét, de aztán hamar ellenségessé válik a hangulat. Ahol hiányzik a nyitottság, ott az emberi kapcsolatok megváltoznak. Ahol hiányzik a hit, ott az Istennel való kapcsolat meggyengül, akár meg is szűnik egy időre.

Keserűen hangzik Jézus szava: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Ha nincs elfogadás, ha nincs hit, akkor csak az előítéletek uralkodnak. Az Úr ott tesz csodát, ahol hittel elfogadják őt.

(c) Horváth István Sándor

Imádság

Urunk, Jézus Krisztus! Hisszük, hogy jelen vagy az Oltáriszentségben. Hisszük, hogy valóságosan és maradandóan jelen vagy az átváltoztatott kenyérben és borban. Hisszük, hogy testedet és véredet adod nekünk, amikor szentáldozáshoz járulunk. Hisszük, hogy bennünk való jelenléted átalakít minket, hogy hozzád hasonlóvá váljunk. Hisszük, hogy a szentáldozás egyesülés veled. Hisszük, hogy a szentáldozás összeköt minket egymással is. Egységet teremtő szentség ez. Azáltal, hogy te bemutatod áldozatodat és önmagadat az örök élet kenyereként adod nekünk, egy új közösséget, az Egyház élő közösségét hozod létre belőlünk.

Horváth István Sándor (Ph 88)