Abban az időben, amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?”
Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.”
Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy, Simon Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is.”
Mt 16,13-19
Elmélkedés
Az evangéliumi történet szerint, amelyet ma, Szent Péter és Szent Pál apostolok ünnepén olvasunk, Jézus tudni akarja, mit gondolnak róla az emberek. A válaszok meglehetősen változatosak: Keresztelő Jánosnak, Illésnek, Jeremiásnak vagy egy nagy prófétának gondolják őt az emberek. Ezek az elképzelések mutatják, hogy a nép Isten küldöttének tartja Jézust, de még nem Isten Fiának. Az Úr következő kérdésére Péter apostol viszont már ezt az igazságot mondja ki: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Péter válasza nem újdonság, mert korábban, mégpedig Jézus vízen járását követően, a tanítványok, „akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és megvallották: Valóban Isten Fia vagy!” (Mt 14,33).
A hitvallást követően Jézustól új nevet kap, Simonból Péter lesz, s egyúttal új feladatot, megbízatást kap: a krisztusi közösség vezetését. Máté evangélista fontosnak tartja kiemelni, hogy Jézus szerint Péter vallomása nem az apostol emberi gondolkodásának eredménye, hanem isteni sugallatra, kinyilatkoztatásra tudja azt, amit mond. Hitünk megvallása Isten felé és a hitünkről szóló tanúságtétel az emberek felé mindig az isteni kegyelemnek köszönhető. Így volt ez Péter esetében és így van ez velünk is. Péter apostolt a későbbiekben még a bebörtönzés, a bántalmazások, az üldözés próbatételei sem rendítették meg hitében, kész volt hitéért és Krisztusért meghalni.
Jézus minket is meghív egy nagyszerű feladatra: legyünk követői és tanúi!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! A keresztény ember hivatása a szolgálat. A szolgálat nem jelenthet senki számára olyan kényszerhelyzetet, amelyben meg kell aláznia magát mások előtt vagy amelyben emberi méltóságáról le kellene mondania. Ahhoz, hogy valaki a szolgálatot krisztusi értelemben tudja végezni, elengedhetetlen, hogy mindenekelőtt önmagán uralkodjon, azaz gyakorolja az önuralom erényét. Urunk, te arra tanítottad apostolaidat és minket is, hogy tevékenységünket tekintsük szolgálatnak, és legyünk mindenkinek a szolgái. Segíts minket, hogy az evangélium hirdetésének szolgálatába állítsuk életünket! Segíts, hogy az emberek közti kiengesztelődés és az Egyház szolgájává váljunk!
Horváth István Sándor (Ph 88)
