Húsvétvasárnap este a tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Iker, nem volt velük, amikor Jézus megjelent nekik. Később a tanítványok elmondták neki: „Láttuk az Urat.” De ő így szólt: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem!”
Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok. Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Tamásnak pedig ezt mondta: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd a kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és érintsd meg oldalamat! Ne légy hitetlen, hanem hívőt” Tamás így válaszolt: „Én Uram, én Istenem!” Jézus ezt mondta neki: „Most már hiszel, Tamás, mert láttál engem. Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!”
Jn 20,24-29
Elmélkedés
Egyházunk Szent Tamás apostolt ünnepli a mai napon, róla olvasunk az evangéliumban. A történetet hallva megérint minket Tamás lelkülete, aki a kételkedésből Jézus sebei láttán jut el a hitre. Először nem hisz apostoltársainak, akik azt állítják, hogy látták Jézust, aki feltámadása után megjelent nekik. Tamás bizonyítékokat szeretne látni a saját szemével, mégpedig azokat a sebhelyeket, amelyeket az Úr az ő keresztre feszítésekor szerzett.
Könnyen megérthetjük Tamás kételkedését, ha az ő helyébe képzeljük magunkat. Néhány nap telt el Jézus halála óta, Jeruzsálemben mindenki arról beszél, hogy a názáreti Jézust keresztre feszítették és meghalt. A húsvéti ünnepre a városba érkezett zarándokok lassan hazafelé indulnak, s elviszik mindenfelé ennek hírét. A népszerű tanító tanítványai, beleértve az apostolokat is, még nem dolgozták fel az eseményeket, számukra még teljesen hihetetlen, hogy a Mester meghalt, nincs többé velük. Nagy volt a megdöbbenésük, amikor a feltámadt Jézus megjelent nekik, élőként mutatkozott előttük, szólt hozzájuk és a szemük láttára evett, tehát meggyőződhettek arról, hogy él. Ebben az élményben Tamás apostolnak azonban nem volt része, mert nem volt a többiekkel. Nyolc nappal később a Feltámadottal való személyes találkozás oszlatja el kételyeit s jut el a hitre.
A történet végén Jézus ezt mondja: „Boldogok, akik nem láttak, és mégis hisznek!” Ez nem csak Tamásnak, hanem minden kor kételkedőinek is szól.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, te megadod nekünk, hogy mindig újra kezdhetünk! Te ajándékozod nekünk a jövőt. Minden nap érezzük, hogy múlik az idő, éveink száma véges. Urunk, mindannyian szeretnénk végtelen távlatokban élni. Szeretnénk megtapasztalni a soha el nem múló fényt, szeretnénk, ha mienk lehetne az élet teljessége. Kérünk, add, hogy az előttünk álló időt igazi gazdagodásra használhassuk! Add, hogy azt keressük mindig, ami soha véget nem ér! Add, hogy mindennapjainkban megtapasztalhassuk: a szeretet soha el nem múlik!
Horváth István Sándor (Ph 88)
