Abban az időben Jézus megjelent a Tizenegynek, és így szólt hozzájuk: Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A híveket ezek a jelek fogják kísérni: A nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek a kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik. Ráteszik a kezüket a betegekre, és azok meggyógyulnak.
Mk 16,15-18
Elmélkedés
Mennybemenetele előtt a feltámadt Jézus ezt a parancsot adta az apostoloknak: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.” Szent Pál nem hallhatta személyesen ezt a parancsot, hiszen nem tartozott a tizenkét apostol testületéhez, de miután megismerte Krisztust, életét egészen az igehirdetésnek szentelte.
Szent Pál megértette, hogy a hit terjesztése, a hit továbbadása Jézus Krisztus örömhírének elmondását jelenti. Ezért lesz az evangélium hirdetője, szenteli egész életét annak, hogy Krisztus örömhírét hirdesse a pogány népeknek. Szent Pál apostol így foglalja össze saját küldetését a rómaiakhoz írt levelében: „Krisztus által nyertük a kegyelmet és az apostoli küldetést, hogy neve dicsőségére munkálkodjunk a hitért minden nép között.” Más fordításban így olvassuk: „Krisztus által nyertük a kegyelmet és az apostoli küldetést, hogy neve dicsőségére a hitben való engedelmességet hirdessük minden nép között” (Róm 1,5). A „hitért való munkálkodás” és a „hitben való engedelmesség hirdetése” tulajdonképpen ugyanazt jelenti. Az első kifejezés inkább a hithirdető szemszögéből nézi a feladatot, azaz munkálkodni, fáradozni kell a Krisztusban való hit terjesztéséért. A második kifejezés inkább a címzettek, a megszólítottak oldaláról szemléli ugyanezt, amikor kiemeli, hogy a hit elfogadása az Istennek való engedelmességet jelenti. Természetesen csak a hit engedelmes elfogadását követően válhat valaki a hit hiteles hirdetőjévé.
Szent Pál arra buzdítja munkatársát, Timóteust, hogy táplálkozzon a hitnek és az igaz tanításnak szavaival, amelynek követője lett (vö. 1Tim 4,6), majd pedig felszólítja, hogy legyen a hitben példakép a közösség tagjai számára (vö. 1Tim 4,12). E felszólításnak nem csupán Timóteus a címzettje, hanem mindazok, akik a hit terjesztésén fáradoznak.
Fontos-e számomra, hogy a hitnek és a krisztusi tanításnak szavaival naponta táplálkozzak? Hitem megvallásával és megélésével példakép vagyok-e azok számára, akiknek hite megerősítést vár?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Bármit tettél földi életed folyamán, mindent az Atyával való egységben tettél, szüntelenül az Atya akaratát teljesítetted, és mindig a neki való engedelmesség indított a cselekvésre. Segíts minket, hogy soha ne feledkezzünk meg arról, hogy keresztségünk óta a mennyei Atya gyermekei vagyunk. Segíts úgy élnünk, hogy méltók legyünk arra, hogy az Atya az ő szeretett gyermekeinek nevezzen minket, és mindig megőrizzük magunkban az istengyermekség kegyelmét. Urunk, te földi életed során mindig engedelmeskedtél Atyádnak. Taníts minket az alázatra és az engedelmességre!
Horváth István Sándor (Ph 88)
