A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Kérjetek, és adnak nektek; keressetek, és találtok; zörgessetek, és ajtót nyitnak nektek. Mert aki kér, az kap; aki keres, az talál; aki zörget, annak ajtót nyitnak. Kicsoda az közületek, aki fiának követ ad, amikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, ki ad kígyót neki? Ha tehát ti – bár rosszak vagytok – tudtok jót adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább jót ad a ti mennyei Atyátok azoknak, akik kérik őt. Amit tehát akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez ugyanis a mózesi törvény és a próféták tanítása.”
Mt 7,7-12
Elmélkedés
A mai evangéliumi rész Istent állítja elénk, aki megmutatja jóságát, jót ad mindazoknak, akik hittel és alázattal kérik őt. Jézus arra buzdítja hallgatóit és minket is, hogy bízzunk Isten jóságában és bátran forduljunk hozzá kéréseinkkel. Isten a mi mennyei Atyánk, aki szeret minket és gondoskodik rólunk, nekünk akarja adni ajándékait, csak kérnünk kell tőle ezeket. Ne földi javakra gondoljunk, hanem lelki ajándékokra, mindarra, ami üdvösségünkhöz szükséges. Nem tudunk mindent elérni a magunk erejéből, nem végtelenek a lehetőségeink, ezért olykor mások, emberek segítségét kérjük. A lelki javakhoz, a lelki fejlődéshez pedig Istenhez érdemes fordulnunk. Az ő ajándéka a kegyelem, a megbocsátás, a szeretet, a hit. Amikor Istentől kérünk valamit, akkor ezt imában tesszük. Néha túlzottan nekibátorodunk és evilági dolgokat kérünk tőle. Aztán pedig méltatlankodunk, amikor valamely kérésünket nem teljesíti, azaz nem az történik, amit mi szeretnénk. Lehet, hogy meg vagyunk győződve arról, hogy valami jó nekünk, de valójában nem jó, nem szolgálja lelki épülésünket.
Jó volna megértenünk, hogy Isten jól tudja, nálunk mindenképpen jobban tudja, hogy mi szolgál lelkünk javára. Jó volna idővel megtanulnunk, hogy mit érdemes kérni tőle. Jó volna hinnünk abban, hogy ő mindig jót akar és jót ad nekünk.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, irgalmasság Istene, könyörülj rajtunk, bűnösökön. Taníts meg bennünket a könyörületre és a megbocsátásra. Ne engedd, hogy hasonlóak legyünk a könyörtelen szolgához, aki nem követte ura irgalmasságát. Emlékeztess minket arra, hogy gyengeségeink miatt milyen sokszor esünk el életünk rögös útján. Szítsd fel szívünkben a megbocsátást és a segítő szándékot botladozó testvéreink iránt. Add meg nekünk az irgalom lelkét, hogy akaratod szerint kovásza legyünk eljövendő országodnak.
Horváth István Sándor (Ph 88)
