Egyszer Jézus köré sereglett a csodaváró tömeg, de ő így szólt hozzájuk: „Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Csodajelet követel, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét. Ahogy Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lesz az Emberfia is jel ennek a nemzedéknek. Az ítéleten majd ezzel a nemzedékkel együtt megjelenik Dél királynője is, és helyeselni fogja elítélésüket, hiszen ő a föld végéről is eljött, hogy hallgathassa Salamon bölcsességét; itt pedig nagyobb valaki van, mint Salamon. Ninive lakói is ott lesznek az ítéleten ezzel a nemzedékkel együtt, és helyeselni fogják a megbüntetését, mert ők Jónás szavára bűnbánatot tartottak; itt pedig nagyobb valaki van, mint Jónás.”
Lk 11,29-32
Elmélkedés
Jézus szavai megtérésre, bűneink megbánására hívnak minket a mai evangéliumban. Olyan szavak ezek, amelyek sokak számára kellemetlenek, ezért igyekeznek elengedni őket a fülük mellett. A megkeresztelt, de vallásukat nem gyakorlók számára különösen is kellemetlen ez a jézusi felszólítás, mert életük megváltoztatását követelné. Számukra könnyebbnek tűnik a széles úton haladni, a bűn széles útján, mintsem Isten parancsainak szűk ösvényén. Ők azok, akik a világban tapasztalható rossz, a természeti csapások és más tragédiák láttán ezt szokták mondani: Ha valóban létezne Isten, akkor biztosan nem engedné ezt meg. Ők azok, akik saját hitetlenségük védelmezése érdekében ezt hangoztatják: Ha Isten mutat majd nekem valamilyen jelet, akkor hinni fogok benne. Vajon helyes az ilyen hozzáállás?
Jézus nem tartotta helyesnek. Jeleket és csodákat várni Istentől már az ő korában sem volt elegendő. Manapság sem jutunk előbbre ilyen gondolatokkal, főként akkor nem, ha nem járunk nyitott szívvel. Isten világban való jelenlétének felfedezéséhez elsősorban nem nyitott szemre, hanem nyitott szívre van szükség.
Jónás próféta egykor bűnbánatra szólította Ninive városának lakóit, és ők az emberi szó mögött megérezték Isten felszólítását, ezért bűnbánatot tartottak. Napjainkban bárki is közvetíti felénk a bűnbánatra és a megtérésre szóló felhívást, legyünk meggyőződve arról, hogy az Istentől származik.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Mennyei Atyám! Adj nekem önfeláldozó, szelíd szívet, mint a te egyszülött Fiadnak. Add, hogy minden élethelyzetben ki tudjam mondani: Legyen meg a te akaratod! Jézus, köszönöm, hogy előttem jártál az úton, és megmutattad, hogyan lehet Istennek tetsző, tiszta, szent életet élni. Adj nekem erőt és alázatot az engedelmességhez! Szentlélek, jöjj, és taníts, hogy Isten dicsőségére éljek, az ő akaratát cselekedve, mindenkor hitben és alázatban. Köszönöm, Uram, irgalmadat, jóságodat. Segíts, hogy mindig felismerjem akaratodat és a te lelkületeddel szolgálhassak másoknak!
Horváth István Sándor (Ph 88)