Jézus egyszer Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza. Itt betért egy házba, és bár rejtve akart maradni, jelenléte mégsem maradhatott titokban. Egy asszony, akinek leányát tisztátalan lélek szállta meg, tudomást szerzett róla, odasietett hozzá, és a lábához borult. Az asszony szír-föníciai származású pogány volt. Azt kérte tőle, hogy űzze ki leányából a gonosz lelket. Jézus először elutasította: „Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes, ha elveszik a gyermekek kenyerét, és a kiskutyáknak vetik!” De az asszony így folytatta: „Igaz, Uram, de az asztal alatt a kiskutyák is esznek abból, amit a gyermekek elmorzsálnak.” Jézus azt válaszolta: „Szavad jutalmaként menj! A gonosz lélek elhagyta leányodat.” Amikor hazaért, leányát az ágyon fekve találta. Már elhagyta a gonosz lélek.
Mk 7,24-30
Elmélkedés
Miután a tegnapi részben Jézus bemutatta, hogy az emberi szív a bűnös vágyak és cselekedetek forrása, a mai evangéliumban felfedi, hogy Isten mennyire jószívű. Jóságát pedig nem csupán a zsidó népnek, a választott népnek mutatja meg, hanem minden embernek, bármelyik népből is származik. A történet szereplője nem zsidó, hanem szír-föníciai származású. Szolgálata során korábban Jézus már találkozott azzal, hogy saját népe elutasította. Most pedig azt tapasztalja meg, hogy a pogányok nyitott szívvel közelednek hozzá. Egészen természetes, hogy örömmel fogadja ezt a közeledést és nem utasítja vissza a kérést. Igaz ugyan, hogy kezdetben kissé elutasítóan hangzanak szavai, de ezzel valójában az asszony hitét, kitartását akarja próbára tenni. Az eset azt tanúsítja, hogy aki hittel keresi Jézust, az kegyelmet, áldást talál. Aki hittel kéri az ő segítségét, annak kérése teljesülni fog.
A történetben végig az „asszony” megjelölést használja Márk evangélista. De ne felejtsük, hogy itt egy édesanyáról van szó. Egy anyáról, aki nem a maga számára kér valamit Jézustól, hanem gyermeke, lánya javára kéri az Úr segítségét. Egy szerető szívű édesanyáról szól a történet, aki aggódik lányáért és azt szeretné, ha megszabadulna a gonosz befolyásától. Ezt az édesanyai szeretetet és persze az alázatos és kitartó kérést jutalmazza meg Jézus a csodával, a lány meggyógyításával.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Megerősítem irántad való szeretetemet és minden nap meg akarom azt vallani előtted. Légy velem, hogy szüntelenül megújuljak a szeretetben, s azt ne csak szavaimmal, hanem cselekedeteimmel és egész életemmel is kifejezzem. Hálával gondolok arra, hogy te szeretetből feláldoztad életedet értem és minden emberért. Elkötelezem magamat, hogy én is az önzetlen és önfeláldozó szeretet útját fogom járni. Segíts, hogy irántad való szeretetből mindent megtegyek üdvösségemért. Uram, te légy bennem a szeretet!
Horváth István Sándor (Ph 88)