Abban az időben Keresztelő János magához hívatta két tanítványát, és ezzel a kérdéssel küldte őket az Úrhoz: „Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
A két férfi Jézushoz érkezve így szólt: „Keresztelő János küldött minket, és kérdezteti: Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk?”
Abban az órában Jézus sokakat meggyógyított különféle bajokból és betegségekből, megszabadított a gonosz lelkektől, sok vaknak pedig visszaadta szeme világát.
Jézus tehát ezt válaszolta nekik: „Menjetek, jelentsétek Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot. Boldog, aki nem botránkozik meg bennem.”
Lk 7,19-23
Elmélkedés
Korábban Jézus nem válaszolt az ő származására és messiási küldetésére vonatkozó kérdésekre, amelyeket a vallási vezetők tettek fel neki. Most viszont készségesen választ ad Keresztelő János és két tanítványa számára. Válasza nem egyszerű „igen” vagy „nem”, mert Jézus nem azt akarja, hogy csupán szavai, kijelentései alapján higgyenek benne. Az Úr válasza arra irányul, hogy a kérdezők figyeljenek fel cselekedeteire és ők maguk ismerjék fel azt, hogy tettei a messiási idők eljöveteléről tanúskodnak.
Jézus felelete helyes irányba tereli az eljövendő Messiásról alkotott képet. Keresztelő Jánosra is hatott az a korabeli elképzelés, miszerint a messiás egy király, egy földi uralkodó lesz, aki megszabadítja a választott népet az idegen elnyomástól. Ezzel szemben Jézus olyan Messiás, aki a betegek meggyógyításával és az örömhír hirdetésével Isten irgalmát jeleníti meg. Boldogok mindazok, akik felismerik mindezekben a messiási idők jeleit és hisznek abban, hogy Jézus a Megváltó.
Az adventi időben érdemes elgondolkodnom azon, hogy mitől kell megszabadulnom, hogy Jézust követhessem. Melyek azok a benső érzések és külső körülmények életvitelemben, amelyek eltávolítását Istentől kérem. Itt az ideje, hogy felébresszem magamban a készséget, hogy megszabaduljak mindentől, ami akadályoz Isten felé haladásomban.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! A te személyedben Isten közeledik hozzám. Születésedben, egész földi életedben és halálodban Isten jön el hozzám. Te egykor születéseddel beléptél a világba, most az én életembe szeretnél belépni. Te egykor világosságként ragyogtál fel mindenkinek, a választott népnek és a pogány nemzeteknek egyaránt, most az én életembe szeretnéd elhozni az isteni világosságot. Te egykor megszülettél, most pedig engem akarsz megajándékozni az Istenben való újjászületéssel. Te egykor eljöttél az égből a földre, most engem hívsz a földről a mennybe. Te egykor békességet és örömet hoztál az emberiségnek, sugározd most az én szívembe békédet és örömödet!
Horváth István Sándor (Ph 88)
