Egy alkalommal így szólt Jézus a néphez: „Kihez hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonlít a piacon tanyázó gyermekekhez, akik odakiáltják pajtásaiknak: „Furulyáztunk, de nem táncoltatok. Siránkoztunk, de nem zokogtatok.” Eljött János. Nem eszik, és nem iszik; azt mondják rá: „Ördöge van.” Eljött az Emberfia. Eszik-iszik, és azt mondják rá: „Lám, a falánk, borissza ember, a vámosok és a bűnösök barátja!” Az Isten bölcsességét azonban művei igazolták.”
Mt 11,16-19
Elmélkedés
A vezetők és a bölcsek nem mindig szoktak örülni annak, ha valaki kritizálja őket, és ezen most nem a felelőtlen bírálatokat értem, hanem jobbító szándékú javaslatokat. Érvényes ez a bibliai időkre és napjainkra is. Keresztelő János komoly kritikát fogalmazott meg a vallási élet hiányosságai miatt, de szavait nem mindenki fogadta el. Könnyebb volt azt mondani rá, hogy megszállta az ördög, mintsem megszívlelni szavait. Jézus is komoly bírálatot fogalmazott meg az emberek látszat-vallásossága miatt, erre pedig azt mondták, hogy a bűnösök barátja.
Ugyanez történik napjainkban is. Vannak emberek, akik ragaszkodnak ahhoz, amit megszoktak, és nem fogadják el azoknak a véleményét, akik a vallási, a lelki élet megújítását szorgalmazzák. Hamar ki tudnak találni valamilyen okot, amiért nem fogadnak el valami újat, és gyorsan eszükbe jut valamilyen mentegetőzés.
Jézus pedig így reagál az emberek evangéliummal szembeni ellenállására: bölcsnek tartják magukat, de olyanok, mint a gyerekek, akik szórakozni akarnak, és fellázadnak, amikor az emberek nem táncolnak az általuk játszott zenére. Csak azokat fogadják el, akik ugyanazt az elképzelést hangoztatják, mint ők. Az ilyen beképzeltek saját ostobaságuk áldozatai.
Az ember minden helyzetben szabadon dönt, szabadságát Istennek köszönheti. Ugyanakkor tudatában kell lennie annak, hogy szabadon hozott döntéséért felelős, döntéseinek következményei lesznek.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Istenünk! Az advent a megújulás, a lelki megtisztulás ideje számunkra. Nem tisztíthatjuk meg önmagunkat, erre egyedül te vagy képes. Tőled kérjük a megtisztulást, az újjászületést. A megbocsátás, amely által újra békében és szeretetben élünk veled, nem a mi erőfeszítésünk eredménye és nem a mi érdemünk, hanem a tiéd, aki bennünk élsz. A te csendes, türelmes, kitartó munkálkodásod éppen a mi lelki megtisztulásunkban mutatkozik meg leginkább. Segíts, hogy irgalmad megérintse lelkünket az advent folyamán, hogy lelkileg újjászületve és az újjászületés örömével várjuk a Megváltó érkezését!
Horváth István Sándor (Ph 88)
