Abban az időben Jézus így nyilatkozott Keresztelő Jánosról: Bizony mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál. De aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint ő. A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mindmáig erőszakot szenved, és az erőszakosok szerzik meg. A próféták és a törvény Jánosig mindannyian ezt jövendölték. Ha tudni akarjátok, Illés ő, akinek el kell jönnie. Akinek füle van, hallja meg!
Mt 11,11-15
Elmélkedés
A mai evangéliumban Jézus elmondja véleményét Keresztelő Jánosról: „Az asszonyok szülöttei között nem támadt nagyobb Keresztelő Jánosnál.” Elismerő, dicsérő szavak ezek. Az egykori hallgatóság úgy is érthette a kijelentést, hogy János nagyobb, mint Ábrahám, Mózes vagy Illés próféta, hogy csak néhányat idézzünk a legjelentősebb ószövetségi személyek közül. Aztán pedig Jézus fordít egyet a mondanivalóján: „De, aki legkisebb a mennyek országában, nagyobb, mint Keresztelő János.”
Nem sokkal korábban Keresztelő János hírnököket küldött, hogy megkérdezze Jézust: „Te vagy-e az eljövendő vagy mást várjunk” (Mt 11,3)? Úgy tűnik, Jánosnak kétségei lehettek Jézussal kapcsolatban, mert Jézus valójában nem felelt meg mindenben a korabeli Messiás-elképzeléseknek. Jézus ugyanis nem ítélkezőként, hanem szelíd és alázatos szolgaként tevékenykedett. Jézus pedig ezt válaszolja: „Vakok látnak, sánták járnak, leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek pedig hirdetik az evangéliumot” (Mt 11,5). Ezzel tulajdonképpen arra kéri a Keresztelőt, hogy változtassa meg az eljövendő messiásról alkotott képét.
Keresztelő János egykor rámutatott Jézusra, a messiásra. Most, az adventi időszakban a mi figyelmünket is Krisztusra, a Megváltóra irányítja. Szívleljük meg megtérésre szólító szavát és tartsunk bűnbánatot!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te belépsz emberi világunkba, hogy jöveteleddel és jelenléteddel megújítsd életünket, örömet és békességet hozz nekünk. Emberré válásod ténye elgondolkoztat minket: mivel érdemeltük ki és méltók vagyunk-e arra, hogy így mutasd ki végtelen szereteted irántunk? Nem emberi érdemeink jutalmaként történt mindez, hanem azért, mert letértünk Isten útjáról, a szeretet és a bizalom útjáról, és te így akarsz minden embert visszavezetni a helyes útra. Bűneink, Istentől való elfordulásaink, engedetlenségeink és hűtlenségünk térített le minket az útról. Segíts minket, Urunk, hogy felhagyjunk bűneinkkel és engedjük, hogy az irgalmas Atya magához vonzzon bennünket!
Horváth István Sándor (Ph 88)
