Abban az időben: Amikor Jézus Fülöp Cezáreájának vidékére ért, megkérdezte tanítványaitól: „Kinek tartják az emberek az Emberfiát?” Ezt válaszolták: „Van, aki Keresztelő Jánosnak, van, aki Illésnek, mások Jeremiásnak vagy valamelyik prófétának.” Ő tovább kérdezte őket: „Hát ti, kinek tartotok engem?” Simon Péter válaszolt: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Erre Jézus azt mondta neki: „Boldog vagy Simon, Jónás fia, mert nem a test és a vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám. Ezért mondom neked, hogy te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat, s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait: Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit feloldasz a földön, fel lesz oldva a mennyben is. Akkor lelkére kötötte a tanítványoknak, el ne mondják senkinek, hogy ő a Messiás.
Mt 16,13-20
Elmélkedés
Az élő Isten Fia
Jézus tudni szeretné, hogy mi a véleménye a népnek, illetve tanítványainak az ő személyéről. A válaszból kiderül, hogy ugyanolyan jelentőségűnek tartják, mint például Illés vagy Jeremiás próféta személyét, továbbá Keresztelő Jánost is megemlítik. A nép vélekedésének ismertetése után Péter apostol nagy lelkesedéssel így tesz hitvallást Mesteréről: „Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus rögtön tudja, hogy erre Péter nem emberi gondolkodással, nem logikus következtetések útján jött rá, hanem isteni kinyilatkoztatásból. Tehát nem emberi tudás, hanem a hit révén tudta megfogalmazni azt az igazságot, miszerint Jézus az Isten Fia. Péter az első, aki az apostolok közül kijelenti, hogy Jézus az Isten felkentje, ő a Messiás, ő a Krisztus. Vallomásában egyrészt az ő személyes hite jelenik meg, továbbá a többi apostol hite is, mind a saját nevében, mind a Krisztus körül formálódó közösség nevében beszél. Az újszövetség úgy jellemzi az Egyházat, mint egy épületet, egy templomot, egy lelki házat, amely a hívőkből, a Krisztusban hívőkből, mint élő kövekből épül fel (vö. 1Pét 2,5). A Jézusban való hit minket is ilyen élő kövekké, élő sziklákká tesz, akik beépülünk az Egyház közösségébe.
Jézus arra ad Péternek megbízást, hogy ő legyen ennek a közösségnek a vezetője. Ezt mondja neki: „Te Péter vagy, és én erre a sziklára építem Egyházamat.” Ezt a közösséget semmilyen világi hatalom nem tudja legyőzni, mégpedig azért nem, mert olyan emberekből áll, akiknek Isten adja a hit ajándékát, s akiket Isten alakít át a hit által élő kövekké. Ha nem isteni kinyilatkoztatás, hanem emberi bölcselkedés volna a hitnek az alapja, akkor meglehetősen ingatag volna a krisztusi közösség. Péter Krisztustól kapja nevét, megbízatását és küldetését. Jézus formálja az ő jellemét szilárdhitűvé. Jézus erősíti meg őt, amikor kételkedik és ő adja neki a megbocsátást, amikor háromszor is megtagadja. Éppen azért állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy az Egyház Péter hitére és az apostolok hitére épült közösség, mert az évszázadok során sziklaszilárdnak bizonyult az alap. Lehet, hogy néha kihullottak kövek ebből az épületből és néha felújításra, megújulásra szorult, de az épület sosem ingott meg, nem rendült meg alapjaiban. Az Egyház és annak tagjai az Úr ígérete alapján mindig bízhattak a Szentlélek vezetésében, akinek köszönhetően megingathatatlan hit, szüntelen remény és állandóan megújuló szeretet jellemezte ezt a közösséget. A Krisztushoz tartozás tudata adott erőt minden korban ahhoz, hogy a keresztények örömmel és bátorsággal tegyenek tanúságot hitükről, arról, hogy Jézus a Megváltó és minden ember Üdvözítője.
Az evangéliumi jelenet az én válaszomat is sürgeti. Hiszek-e egy szűz gyermekében? Hiszek-e egy szegényes istállóban született gyermekben? Hiszek-e egy születésétől fogva üldözött fiúban? Hiszek-e abban, akit háromszor kísértett meg a sátán a pusztában? Hiszek-e abban, aki beállt a bűnösök közé? Hiszek-e abban, aki csodáival Isten irgalmát hozta el a világba? Hiszek-e abban, aki szavával Isten országának örömhírét hirdette? Hiszek-e abban, aki képes volt még a víz tetején is járni? Hiszek-e abban, aki megmutatta az ő isteni dicsőségét? Hiszek-e abban, akit halálra ítéltek, a keresztet hordozta és a keresztre feszítve halt meg? Hiszek-e abban, aki feltámadt a halálból? Hiszek-e abban, aki visszatért a mennybe? Hiszek-e abban, aki elküldte a Szentlelket? Hiszek-e Jézusban, az élő Isten Fiában?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te Simont, az egyszerű halászt Péternek, azaz sziklának nevezted el. Az új név azt jelezte számára, hogy új feladatot, küldetést kapott tőled. Ennek teljesítésére nem emberi képességei, hanem a te megújító segítséged tette őt alkalmassá. Neki adtad a mennyek országa kulcsait. A hitben való megerősödés és megújulás kegyelméért fordulunk most hozzád. Erős hitre van szükségünk ahhoz, hogy bátran teljesítsük azt a küldetést, amit te adsz nekünk. Rólad, életünk értelméről, középpontjáról és végső céljáról akarunk tanúságot tenni a világban, hiszen az embereknek szüksége van szereteted megismerésére és megtapasztalására. Ebben segíts minket, Urunk!
Horváth István Sándor (Ph 88)
