Egy alkalommal Jézus e szavakkal fordult a néphez és tanítványaihoz: Mózes tanítószékében az írástudók és a farizeusok ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket, mert tanítják ugyan, de maguk nem teszik azt. Súlyos, sőt elviselhetetlen terheket kötöznek össze és helyeznek az emberek vállára, de maguk egy ujjal sem hajlandók mozdítani rajta. Amit tesznek, azért teszik, hogy lássák őket az emberek. Szélesre szabják imaszíjukat, és köntösükön megnagyobbítják a bojtokat. Vendégségben szeretnek a főhelyekre ülni, a zsinagógában pedig az első székekbe. Elvárják, hogy az emberek köszönjenek nekik a főtereken és hogy rabbinak, azaz mesternek szólítsák őket. Ti ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. De Atyának se hívjatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. És Tanítónak se hívassátok magatokat, hisz egy a ti Tanítótok: Krisztus. Aki a legnagyobb köztetek, az legyen a többi szolgája. Aki önmagát magasztalja, azt megalázzák, és aki önmagát megalázza, azt felmagasztalják.
Mt 23,1-12
Elmélkedés
Mindenkiben él a vágy, hogy mások elismerjék és tiszteljék őt, és munkáját, teljesítményét elismerjék. Azt szeretnénk, hogy mások észrevegyék fáradozásunk gyümölcseit, eredményeit és értékeljék azt. A hibáinkat, a gyengeségeinket, a bűneinket inkább eltitkoljuk mások elől. Isten mindig olyannak lát minket, amilyenek valójában vagyunk, előtte semmit nem titkolhatunk. Ismeri jó szándékainkat, látja jócselekedeteinket, de bűneinket is ismeri. Amikor tanít minket és útmutatásaival vezet bennünket, akkor ezt azzal a szándékkal teszi, hogy eltérítsen minket a bűnös élettől és az ő parancsainak útjára vezessen.
Jézus a mai evangéliumban a tanítványokhoz intézi szavait, amelyben felhívja figyelmüket a farizeusi képmutatásra. Büszkeséggel és önmaguk előtérbe helyezésével tanítják a népet, az elismerésre törekszenek. Hiányzik belőlük az alázat és annak őszinte elismerése, hogy ők is bűnösök. Az volna a hivatásuk, hogy életvitelükkel jó példát mutassanak másoknak, de eltorzult bennük ez a törekvés. Teljes félreértésről tanúskodik az, hogy nem Isten tetszését keresik vallási gyakorlataikkal, hanem az emberek elismerését.
Jézus azt kéri követőitől, hogy ne ilyen lelkülettel teljesítsük parancsait, mert akkor minden parancsa elviselhetetlen teher lesz számunkra, hanem örömmel tegyünk mindent. Ha az Úr törvényeiben meglátjuk az üdvösség útját, akkor örömmel lépünk rá és haladunk rajta.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk Jézus Krisztus, aki valóságos Isten és valóságos ember vagy! Te vagy az irgalom kimeríthetetlen forrása. Te vagy Megváltóm, aki megszabadítasz bűneimtől. Alázattal és bűnbánattal járulok eléd. Segíts, hogy bűneimben se felejtsem: van kiút számomra a bűnből, mert te új lehetőséget adsz. Légy hozzám és minden emberhez irgalmas! Taníts őszinte bűnbánatra és alázatra, hogy beismerjem bűneimet! Vedd le rólam a bűnös élet rongyait és öltöztess engem újra a lelki tisztaság ruhájába!
Horváth István Sándor (Ph 88)
