Egyszer néhány farizeust és Heródes-párti embert küldtek Jézushoz, hogy szaván fogják őt. Azok odamentek hozzá, és megszólították: „Mester, tudjuk, hogy igazmondó vagy. Nem befolyásol a mások véleménye, és nem nézed az emberek személyét, hanem az igazsághoz híven tanítod az Isten útját. Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk?” Jézus azonban átlátott álnokságukon, és ezért így szólt: „Miért akartok tőrbe csalni? Hozzatok ide egy dénárt, hadd lássam!” Erre odavittek egyet. Ő pedig megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és felirata ez?” Azok ezt felelték: „A császáré.” Jézus pedig így folytatta: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” Azok igen elcsodálkoztak (Jézus feleletén).
Mk 12,13-17
Elmélkedés
Az adófizetés kérdése a közvéleményt megosztó téma volt Jézus korában. Itt a rómaiaknak fizetendő adóról van szó, akiknek a fennhatósága alatt éltek ebben az időben a zsidók. Egyesek a békességre törekedtek, ezért elfogadták az adó megfizetését. Mások viszont a rómaiak, az ő uralmuk elleni tiltakozásként megtagadták az adófizetést. Jézus ellenfelei mindenáron meg akarják őt vádolni, ezért olyan témát keresnek, amelyre bármi is a válasz, legalább az egyik társadalmi csoport elfogadhatatlannak tartja. Tudják, hogy Jézus mennyire népszerű a tömegek körében, s most azt szeretnék elérni, hogy befolyását, tekintélyét csökkentsék. A farizeusok és a Heródes-pártiak, akik több vallási és társadalmi kérdésben nem értettek egyet, most szövetkeznek, közös ellenséget látnak Jézusban. A kérdés egyértelműen alattomos és rosszindulatú.
Jézus válasza így hangzik: „Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!” Olyan válasz ez, amely nem megy bele a vitába, kikerüli a csapdát.
A válaszban az adófizetés mellett megjelenik egy új elem. Jézus arra használja fel a helyzetet, hogy az ember és az Isten kapcsolatáról adjon tanítást, azaz a pénzügyi és politikai kérdést vallási síkra tereli. Válaszában benne van, hogy nem elég csupán az evilági törvényeknek és uralkodóknak engedelmeskedni, hanem mindenkinek teljesíteni kell Istennel szembeni kötelességeit is.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te az alázatos, bizakodó, gyermeki lelkületet állítod elénk példaként, s ezzel megmutatod számunkra az utat, a lehetőséget, amely az üdvösségre vezet. Nem másokhoz akarjuk magunkat hasonlítani, hanem arra törekszünk, hogy Isten szemében növekedjünk, az ő akarata szerint éljünk. Az Atya által számunkra kijelölt úton szeretnénk járni, miként te is neki engedelmeskedtél keresztutadon. Isten dicsőségét szeretnénk szolgálni szavainkkal, tetteinkkel és egész életünkkel. Taníts bennünket a gyermeki bizalomra! Taníts minket keresztünk hordozására! Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk!
Horváth István Sándor (Ph 88)
