Egy alkalommal Jeruzsálemből írástudók jöttek (Kafarnaumba), és azt híresztelték Jézusról: „Belzebub szállta meg”, és: „A gonosz lelkek fejedelmének segítségével űzi ki az ördögöket.” Ám ő magához hívta őket, és példabeszédekben szólt hozzájuk: „Hogyan űzhetné ki a sátán a sátánt? Ha egy ország meghasonlik önmagával, az az ország nem maradhat fenn. Ha egy család meghasonlik önmagával, az a család nem maradhat fenn. Ha a sátán önmaga ellen támad és meghasonlik önmagával, akkor nem maradhat fenn, hanem elpusztul. Az erősnek házába nem törhet be senki, és nem ragadhatja el a holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi az erőset; így viszont már kirabolhatja a házát. Bizony, mondom nektek, hogy az emberek fiainak minden bűnt megbocsátanak, és minden káromlást, bárhogyan is káromkodnak. De aki a Szentlelket káromolja, az soha nem nyer bocsánatot, azt örökös bűn terheli.” (Azért mondta mindezt Jézus), mert azt terjesztették: „Megszállta a tisztátalan lélek.”
Mk 3,22-30
Elmélkedés
A ma ünnepelt Szent Timóteus és Szent Titusz a krisztusi közösség első nemzedékéhez tartoztak, akiket Szent Pál apostol személyesen tanított és társai voltak az evangélium hirdetésében. Mindketten püspökként vezették az új közösségeket, az efezusi, illetve a krétai egyházakat, sok nehézséggel és külső támadással szembesülve. Szolgálatuk során gyakran szembe kellett nézniük azzal, amit Jézus is megtapasztalt: félreértésekkel, vádaskodással, sőt, nyílt ellenségeskedéssel.
A mai evangéliumban Jézust éppen azzal vádolják, hogy az ördögtől való – mert kiűzi a gonosz lelkeket. A legsúlyosabb bántás éri őt: miközben jót tesz, megvádolják a gonosszal való kapcsolattal. Ezt a helyzetet Timóteus és Titusz is jól ismerhették. Az evangélium hirdetése nem mindig vált ki tetszést. Sokszor éppen azok támadják, akik a legjobban félnek attól, hogy meg kellene változniuk.
Jézus válasza a vádra egyértelmű: a gonosz nem harcol önmaga ellen, tehát a vád hamis. Az igazság világossága nem a sötétségből jön. Az az erő, amellyel ő gyógyít és megszabadít, a Szentlélek ereje. Ugyanez a Szentlélek munkálkodott Timóteusban és Tituszban, és ma is bennünk, ha megnyitjuk szívünket a krisztusi örömhír terjesztésére.
E szentek példája arra hív, hogy ne ijedjünk meg az ellentmondástól, a félreértéstől vagy a gúnytól. Az Egyház tagjai – Jézushoz hasonlóan – minden korban találkoznak ellenállással. A megosztottság, a meghasonlás azonban nem Istentől való. A Szentlélek az egység Lelke, aki képes összekötni, megtisztítani, újraépíteni a közösséget.
Kérjük ma Timóteus és Titusz közbenjárását, hogy mindig hűségesek maradjunk az evangéliumhoz, még akkor is, ha támadnak minket. A Szentlélek ereje velünk van. Legyünk mi is hűséges tanítványok!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te Szent Timóteust és Szent Tituszt hívtad meg arra, hogy az evangélium fényét vigyék a sötétségben élőknek. Add, hogy példájuk nyomán mi is hűséges tanítványaid legyünk, akik nem félnek a meg nem értéstől, az ellenséges szótól, mert tudjuk, hogy a te igazságod erősebb minden megtévesztő szónál! Tölts el minket a Szentlélek világosságával és erejével, hogy életünk tanúságtétel legyen rólad, és szavaink a te tanításodat visszhangozzák! Segíts, hogy ne keltsünk meghasonlást, hanem egységet építsünk, s mindig benned bízva haladjunk előre a hit útján!
Horváth István Sándor (Ph 88)
