Amikor Jézus egyszer Kafarnaumban járt, meglátott egy Lévi nevű vámost, aki a vámnál ült. Megszólította őt: „Kövess engem!” A vámos erre fölkelt, és mindenét otthagyva, követte Jézust. Lévi azután Jézus tiszteletére nagy lakomát rendezett házában. Jézussal együtt sok vámos és más ember telepedett az asztalhoz. A farizeusok és az írástudók méltatlankodva fordultak a tanítványokhoz: „Hogyan lehet az, hogy ti a vámosokkal meg a bűnösökkel együtt esztek és isztok?” Jézus felelt meg nekik: „Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket, hogy megtérjenek!”
Lk 5,27-32
Elmélkedés
A nagyböjti idő a megtérés ideje. A mai evangélium szerint Jézus Kafarnaumban egy vámost szólít meg, Lévit, akit foglalkozása miatt a társadalom elítél, bűnösnek tart, tehát egy megbélyegzett és lenézett személy. Egy rövid hívás elég: „Kövess engem!” Lévi pedig mindenét otthagyva, azonnal követi Jézust. A kegyelem titokzatos pillanatában szíve felismeri, hogy akitől a hívás jön, az maga az Isten Fia.
Lévi meghívástörténete emlékeztet minket, hogy Isten mindig megelőz bennünket szeretetével. Nem tökéleteseket hív, hanem olyanokat, akik nyitottak arra, hogy új életet kezdjenek. A nagyböjt lehetőség számunkra, hogy újra meghalljuk Jézus hangját, az ő hívását: „Kövess engem!” Ő nem a múltunkat nézi, hanem a jövőnket formálja. És amikor igent mondunk, akkor a bűnbánat csendjét a megtérés öröme követi. Lévi, azaz Máté lakomát rendez, mert az irgalom alkalmat teremt az ünneplés számára.
Jézus válasza a farizeusok szemrehányására világos: ő a bűnösökért jött, hogy megtérjenek. A nagyböjt nem a csüggedés, hanem a hazatérés ideje. A böjt, az ima és az adakozás, a szegények és rászorulók támogatása segítenek, hogy újra megtaláljuk helyünket Jézus közelében, az ő asztalánál. Lévi története a mi történetünk is lehet, ha hagyjuk, hogy az Úr megszólítson, mi pedig bátran, mindent elhagyva követjük őt.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus Krisztus! Te nem félsz megszólítani és meghívni azt, akit mások elítélnek. Köszönöm, hogy engem is hívsz: „Kövess engem!” Add, hogy legyen bátorságom otthagyni mindazt, ami elválaszt tőled, a kényelmet, a bűnt, a közönyt, és elinduljak veled egy új úton! Tisztítsd meg a szívemet, hogy ne féljek a változástól! Gyógyítsd meg lelkem betegségeit, és újíts meg irgalmaddal! Tégy engem is a megtérés örömhírének hirdetőjévé! Segíts, hogy ne ítéljek meg másokat, hanem a megtérés útjára lépjek! Köszönöm, hogy nem az igazakat jöttél hívni, hanem minket, bűnös és bűnbánó embereket.
Horváth István Sándor (Ph 88)
