Egyszer, amikor az Úr szombaton vetések között járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. Ezért a farizeusok megszólították: „Nézd, olyat tesznek szombaton, amit nem szabad!” Jézus ezt felelte nekik: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, amikor társaival együtt nélkülözött és éhezett? Abjatár főpap idejében bement az Isten házába, és megette a megszentelt kenyereket, és adott belőle társainak is, pedig ezeket a kenyereket csak a papoknak volt szabad megenniük.” Majd ezt mondta nekik: „A szombat van az emberért, nem az ember a szombatért. Azért az Emberfia ura a szombatnak is.”
Mk 2,23-28
Elmélkedés
Milyen tevékenységek végzését tiltja szombaton, a nyugalom napján a mózesi törvény és mit enged meg? Mit szabad és mit nem szabad tenni szombaton? A zsidó emberek jól ismerték a tízparancsolatot, amelynek harmadik parancsa szerint az Úr napját meg kell szentelni. Isten tehát parancsba adta a választott népnek, hogy a hét hetedik napján tartózkodjon mindenféle munka végzésétől. E törvény indoklása kettős. Egyrészt a teremtéstörténet szerint a hat napig tartó teremtő tevékenysége után Isten megpihent és megáldotta, megszentelte a hetedik napot, azaz a szombatot. Másrészt a szombat megtartása az Istennel kötött szövetség fontos jele volt, annak biztosítása, hogy a választott nép nem felejti el a Teremtőjét és Szabadítóját. A szombat tehát Isten kívánsága szerint az imádság, az istentisztelet, a hálaadás, a pihenés, a családi együttlét ideje.
A mai evangélium szerint Jézus tanítványai útközben néhány kalászt letéptek és a magokat eszegették. E cselekedetüket a farizeusok munkának tekintették, és azonnal szóvá tették, hogy ezzel megszegték a szombatra vonatkozó előírásokat. Jézus megvédi tanítványait. Nem minősíti feleslegesnek a szombatra vonatkozó előírásokat, hanem rámutat arra, hogy az emberek által hozott törvényeket olykor felülírja az élet törvénye, a józan ész parancsa.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézusom! Hiszem, hogy te vagy az élő víz forrása. Hiszem, hogy te vagy a világ Üdvözítője. Hiszem, hogy a te tanításod az örök életre vezető út. Lelkem szomjazik az élő vízre, az élő hitre. Ébressz bennem szomjúságot a te igazságod iránt! Ébressz bennem vágyat az örök élet iránt! A te szavadban felismerem az örök élet, az üdvösség tanítását. Add nekem az élő vizet, amely csillapítja szívem és lelkem szomjúságát!
Horváth István Sándor (Ph 88)
