Kafarnaum városában Jézus egy szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Így kiáltozott: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!” A tisztátalan lélek erre összevissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.
Mk 1,21-28
Elmélkedés
A Galileai-tó vidéke után Márk evangélista rögtön a kafarnaumi zsinagógába vezeti az olvasót, ahol Jézus tanít. Az evangélista egyetlen szót sem jegyez le Jézus tanításából, itt most nem a tanítás tartalma a lényeges, hanem az a tény, hogy Jézus hatalommal, különleges erővel tanít. Ezt szemlélteti a tisztátalan lélektől megszállt emberrel való találkozás, amely azzal zárul, hogy Jézus csupán a szavával, szavának erejével megszabadítja a megszállottat. Jézus hatalommal tanít, mert szavában Isten országának örömhíre hangzik el mindazok felé, akik hittel hallgatják őt. Az isteni hatalommal megszólaló Jézus leleplezi a gonosz jelenlétét. Jézus tanításában Isten ereje száll szembe a sötétség, a gonosz erejével, s győzi le azt.
Isten országának meghirdetése nemcsak a szóbeli tanításban, hanem a hatalommal teljes cselekedetekben is megnyilvánul. Még pontosabban: a szó és a cselekedet együtt történik, hiszen Jézus szavakkal kimondott parancsára távozik a tisztátalan lélek a megszállott emberből.
A későbbiekben még látni fogjuk, hogy Jézus, aki hatalommal tanít és cselekszik, a mennyei Atyától kapta hatalmát, mindig az Atyával való egységben cselekszik, csodáit az Atyához intézett alázatos imádság előzi meg. A rendkívüli erőnek, amely Jézuson keresztül megnyilvánul, éppen az imádságos lelkület és engedelmesség a titka.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Szentlélek, végtelen Szeretet, aki az Atyától és a Fiútól származol, add meg nekem az istengyermekség lelkületét, taníts meg arra, hogyan kell mindig Isten gyermekéhez méltóan cselekednem! Maradj bennem! Add, hogy én is mindig benned maradjak, és úgy szerethesselek, ahogyan te szeretsz engem! Nélküled semmi vagyok, önmagamtól semmire sem jutok. De egyesíts önmagaddal, tölts el szereteteddel, hogy általad az Atyával és a Fiúval mindig egyesüljek!
Horváth István Sándor (Ph 88)
