Miután Keresztelő Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az (Isten országáról szóló) evangéliumot: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”
Amikor a Galileai-tó partján járt, látta, hogy Simon és testvére, András, akik halászok voltak, éppen hálót vetnek a tengerbe. Jézus megszólította őket: „Jöjjetek utánam, és én emberhalászokká teszlek titeket.” Azok rögtön otthagyták hálóikat, és követték őt. Amikor kissé továbbment, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és testvérét, Jánost, amint a hálóikat rendezgették a bárkában. Őket is mindjárt meghívta. Erre otthagyták apjukat, Zebedeust a halászlegényekkel együtt a bárkában, és követték őt.
Mk 1,14-20
Elmélkedés
Szent Márk evangélista nem jegyzi le Jézus gyermekkorát. Írását Keresztelő János fellépésével kezdi, aki megkereszteli Jézust. Ezt követően az evangélista rögtön rátér Jézus működésének bemutatására, aki tanítványokat gyűjt maga köré Galileában, erről olvasunk a mai evangéliumban. Már maga a helyszín is figyelemreméltó, hiszen a keresztelkedés után Jézus nem a fővárosba, a vallási élet középpontjába, Jeruzsálembe megy, hanem visszatér arra a vidékre, ahol felnevelkedett. Ezt a vidéket nevezi Máté evangélista a „pogányok Galileájának” (Mt 4,15), ahol az izraeli országrész pusztulása után, tehát Jézus kora előtt mintegy 700 évvel pogányok telepedtek le. Bár Jézus korában már jelentősnek mondható a zsidók jelenléte és vallási élete, a jeruzsálemi vallási vezetők szemében mégis lenézett volt a terület lakossága. Ezen az „Isten háta mögötti helyen” történik tehát az első tanítványok megszólítása, név szerint Simon Péter és testvére, András, továbbá egy másik testvérpár, Jakab és János meghívása. Jézus nem a helyi zsinagógába megy, hogy a legbuzgóbbakat, a leginkább hívőket hívja meg, hanem egyszerű halászokhoz lép oda. A meghívás egyetlen mondat Jézus részéről, a válasz pedig azonnali cselekedet a meghívottak részéről: mindent otthagynak és követni kezdik Jézust.
A kereszténység napjainkban is Jézus követése. Kész vagyok-e mindent elhagyni, amikor meghív, hogy legyek a tanítványa?
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Sokszor nem szavakkal válaszolsz kérdéseinkre, hanem csendesen átölelsz bennünket, amikor hozzád fordulunk. Életünk során mindig érezhetjük jelenlétedet és segítségedet. Add, hogy a bajban és a veszélyben soha ne essünk kétségbe, hanem mindig hozzád forduljunk! Add, hogy ne féljünk, ha veszélyben van az életünk, csak higgyünk az örök életben! Mert örök életünk és üdvösségünk nem lehet veszélyben, ha veled élünk és veled halunk meg.
Horváth István Sándor (Ph 88)
