Abban az időben: Összegyűltek Jézus köré a farizeusok és néhány írástudó Jeruzsálemből. Látták, hogy egyik-másik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszi a kenyeret. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis nem esznek addig, amíg meg nem mossák a kezüket könyékig, így tartják meg az ősök hagyományait. És ha piacról jönnek, addig nem esznek, míg meg nem mosakszanak. S még sok más hagyományhoz is ragaszkodnak: így például a poharak, korsók, rézedények leöblítéséhez.
A farizeusok és írástudók tehát megkérdezték: „Miért nem követik tanítványaid az ősök hagyományait, miért étkeznek tisztátalan kézzel?”
Ezt a választ adta nekik: „Képmutatók! Találóan jövendölt rólatok Izajás, amint írva van:
Ez a nép ajkával tisztel engem, ám a szíve távol van tőlem. Hamisan tisztelnek, olyan tanokat tanítván, amelyek csak emberi parancsok. Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz ragaszkodtok.”
Azután így folytatta: „Ügyesen kijátsszátok Isten parancsait, hogy a magatok hagyományait megtarthassátok. Mózes azt hirdette: Tiszteld atyádat és anyádat, és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal bűnhődjék! Ti ellenben azt tanítjátok: Ha valaki azt mondja atyjának vagy anyjának: amivel segíthetnélek téged, az „korbán” vagyis Istennek szentelt áldozati adomány, annak nem engeditek meg, hogy bármit is tegyen apja vagy anyja érdekében. Így a magatok hagyományával kijátsszátok Isten parancsát, és még sok más ehhez hasonlót tesztek.”
Mk 7,1-13
Elmélkedés
A zsidó vallásosság lényeges eleme a hagyomány, az ősi szokások tisztelete. A nép fennmaradását a hagyomány biztosítja, a társadalmi és a vallási életet a hagyomány keretei szabják meg. Mindennek megvan a maga hagyománya, az étkezésnek és az öltözködésnek, a munkának és a pihenésnek, az imádkozásnak és az adakozásnak. Aztán jön egy új nemzedék, amely nem feltétlenül ismeri már a hagyomány eredetét és nem érdekli annak értelme, hanem valami újat szeretne. A fiatalok és az idősek között sok konfliktus forrása lehet a szokások megtartása vagy elutasítása.
Jézust nem a fiatalok lázadása jellemzi. Ő azt szeretné, ha a vallásosság nem kiüresedett szokások megtartásából állna, hanem mindenki megértené a régi hagyományok mögött rejtőző eredeti szándékot. Az Úr megújulást szeretne.
Jézus azért ütközik össze a vallási vezetőkkel, mert rámutat az élő Isten és a halott tradíció különbségére. Mert mást jelent az Isten akaratának való engedelmesség és mást az emberi szabályokhoz való ragaszkodás. A farizeusok számára teljesen összemosódott ez a kettő. Istenre hivatkoznak, de valójában elnémítják Isten akaratát. Isten törvényeit emlegetik, miközben emberi szabályaikhoz ragaszkodnak.
A kereszténységnek is megvannak a maga hagyományai, amelyek az évszázadok során alakultak ki. De minket is utolér a képmutatás kísértése. A nem vallásos ember nem foglalkozik Istennel, sem ajkával, sem szívével nem tiszteli őt. A vallásos ember nagy kísértése, hogy nem veszi észre, ha csupán az ajkával tiszteli Istent, de a szívével nem. Jézus azt szeretné, ha szívünk szeretetével közelednénk Isten felé.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! A változó világban az üdvösség reménye biztos pont az igazságot keresők számára. Te azt hirdeted, hogy Isten országa itt a földön már elkezdett megvalósulni. E tanítás fényében értjük meg, hogy azért térsz be a bűnösök házába, fogadod el meghívásukat, lépsz be életükbe, hogy elmondhasd nekik az isteni irgalomról szóló örömhírt. Jól tudod, hogy az Isten szeretetéről szóló tanítás a bűnösöket érinti, őket is megérintheti. Te azt tanítod, hogy az üdvösségre minden ember meghívást kap, és mindenki elnyerheti azt, aki megtér, azaz elhagyja a bűn útját és hisz benned, az üdvösség egyedüli közvetítőjében. Vezess minket az üdvösségre!
Horváth István Sándor (Ph 88)
