Egyszer az a kérdés merült fel a tanítványok között, hogy ki a legnagyobb közülük. Mivel Jézus ismerte szívük gondolatait, odahívott egy gyermeket, maga mellé állította, és így szólt tanítványaihoz: Aki befogadja ezt a gyermeket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb. Ekkor János vette át a szót: Mester, láttunk valakit, aki ördögöt űzött ki a te nevedben. Megtiltottuk neki, mert nem követ téged velünk együtt. Jézus így válaszolt: Ne tiltsátok meg, mert aki nincs ellenetek, az veletek van.
Lk 9,46-50
Elmélkedés
Jézus tanítványai és apostolai jól ismerték a korabeli elképzeléseket, miszerint a Messiás, a Megváltó királyként, uralkodóként fog eljönni. Ahogyan idővel erősödött bennük a meggyőződés, hogy Mesterük a Messiás, az is megerősödött bennük, hogy a Messiás uralomra kerülésekor nekik valamilyen fontos szerep fog jutni. Vezető helyeket, felelős megbízatást szeretnének valamennyien, ezért versengés alakul ki köztük. Helytelen gondolkodásukat Jézus úgy teszi helyre, hogy közben rámutat arra, hogy tanítványai milyen lelkületet erősítsenek magukban. Egy gyermeket állít közéjük és ezt mondja: „aki a legkisebb köztetek, az a legnagyobb.”
Nincs kizárva, hogy abban az időben, amikor Lukács megírja evangéliumát, a keresztény közösségben megjelent a versengés, amely megosztottságot keltett. Az evangélista tehát saját kortársai számára is szeretne útmutatást adni azzal kapcsolatban, hogy a krisztusi közösség tagjai hogyan viszonyuljanak egymáshoz. Inkább egymás szolgálatára törekedjenek, mintsem arra, hogy a másik fölé kerüljenek. És természetesen a későbbi korok egyháza számára is lényeges tanulság ez. Krisztus nem uralomra törekedett, hanem mindenki szolgálatára. Példája meghatározza, hogy milyen legyen a mi lelkületünk: alázat és szolgálatkészség jellemezze keresztény életmódunkat!
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus, készséges szívvel hallgatjuk szavadat, amellyel követésedre hívsz minket. Nem akarunk süketként viselkedni, mint akik nem hallják, nem értik szavadat. Keressük saját boldogságunkat és mások életét is boldogabbá szeretnénk tenni. Add, hogy szavadban felismerjük az örök életre vezető igazságot! Erősíts minket, hogy mindig veled éljünk, veled járjuk életünk zarándokútját, s végül megérkezzünk az Atya örök országába.
Horváth István Sándor (Ph 88)
