Jézus egyszer fölment egy hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Másnap magához hívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak nevezett: Simont, akit Péternek is hívott, és testvérét, Andrást; Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát és a buzgó Simont; Júdást, Jakab fiát, továbbá karióti Júdást, aki később elárulta őt. Azután lement velük, és egy sík mezőn megállt. Ott nagy csoport tanítvány sereglett köréje, és hatalmas tömeg vette körül Júdeából. Jeruzsálemből, Tirusz és Szidon tengerparti vidékéről. Ezek azért gyűltek össze, hogy hallgassák őt, és gyógyulást nyerjenek betegségükből. Meggyógyultak azok is, akiket tisztátalan lelkek gyötörtek. Az egész tömeg érinteni akarta őt, mert erő áradt ki belőle, és mindenkit meggyógyított.
Lk 6,12-19
Elmélkedés
A mai napon két olyan apostolt ünneplünk Szent Simon és Szent Júdás Tádé személyében, akikről szinte semmit sem tudunk meg az evangéliumokból. Mindkettőjük említése csupán az apostolok kiválasztásakor, nevük felsorolásakor fordul elő.
A tizenkét apostol kiválasztásának jelentőségét kiemeli az a tény, hogy Jézus egész éjszaka imádkozik. Csak miután megismerte az Atya akaratát, dönt arról, hogy kik legyenek a választottak. A kiválasztással létrehozza az apostoli testületet, amelyre majd közösségét, az Egyházat bízza. Az apostoloknak az Úr mennybemenetele után az lesz a feladata, küldetése, hogy tanúságot tegyenek a feltámadt Jézusról és hirdessék tanítását, örömhírét. Ezt a küldetést folytatja aztán a későbbi korokban az Egyház. Jézus nem tanult és bölcs embereket keresett, hanem olyanokat, akik egyszerűen éltek, de szívükben meglátta az őszinteséget. Nem tökéletes személyeket választott, hiszen a későbbiekben találkozunk emberi gyengeségeikkel és hibáikkal. Péter többször kételkedik benne és meg is tagadja háromszor. Jakabot és Jánost a saját karrierje érdekelte. Tamás hitetlensége a feltámadás után nem éppen dicsérendő. Máté, a vámos sem bűnös foglalkozása miatt lett apostol, az áruló Júdást pedig említenünk is felesleges.
Az Úr nem is az ő hibáikra alapozza az Egyházat, hanem arra, hogy készek voltak neki adni életüket.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Életünk és szívünk egyetlen királya, Jézus Krisztus! Bátran indulunk követésedre, mert egyedül te vezetsz minket a mennyei Atyához és az örök életre. Te mutatod meg számunkra az üdvösség felé vezető utat. Téged szolgálunk, amikor embertársainknak segítünk, akikben a te arcod vonásait látjuk. Mindent az örök élet reményében teszünk, mert szeretnénk az igazak közé kerülni. Segíts minket, hogy személyes életünkben megvalósuljon Isten uralma és közösségeinkben megvalósítsuk Isten országát!
Horváth István Sándor (Ph 88)
