Abban az időben: Tanítványaival Jézus Jerikóba érkezett. Amikor tanítványainak és nagy tömegnek a kíséretében elhagyta Jerikót, egy vak koldus, Timeus fia, Bartimeus ott ült az útszélen. Hallva, hogy a názáreti Jézus közeledik, elkezdett kiáltozni: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Többen szóltak neki, hogy hallgasson, de ő annál hangosabban kiáltotta: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok ide!” Odaszóltak a vaknak: „Bátorság! Gyere, téged hív!” Az eldobta köntösét, felugrott, és odament Jézushoz. Jézus megkérdezte: „Mit akarsz, mit tegyek veled?” A vak ezt felelte: „Mester, hogy lássak.” Jézus erre így szólt hozzá: „Menj, a hited megmentett téged.” Az pedig nyomban visszanyerte látását, és követte őt az úton.
Mk 10,46-52
Elmélkedés
Új élet kezdete
A Jeruzsálem felé vezető út utolsó állomását rögzíti az evangélium. Jézus Jerikóba érkezik, majd pedig a várost elhagyva találkozik a vak koldussal, Bartimeussal. Talán el is menne mellette szó nélkül, talán a körülötte lévő nagy tömeg miatt észre sem venné, de a koldus éppen ezt akarja elkerülni. Bartimeus azt szeretné, ha Jézus észrevenné őt, ezért hangosan kiáltozni kezd, fel akarja hívni magára a figyelmet. A nagy tömeg akár meg is akadályozhatja a találkozást, hiszen többen el akarják némítani a kiáltozó koldust, s ha ő most elhallgatna, akkor Jézus biztosan nem venné őt észre. A vak tudja, hogy élete nagy lehetősége ez. Bizonyára hallott már arról, hogy másutt milyen csodákat tett Jézus, akinek híre gyorsan terjedt. A városkapuban ülve és koldulva időnként elbeszélgetett a Jeruzsálembe tartó zarándokokkal vagy kereskedőkkel, akik elmondhatták neki, hogy különleges hatalommal rendelkező személy járja be Galilea majd Júdea településeit, aki mindenütt meggyógyítja a betegeket és akit Jézusnak hívnak. Amikor Bartimeus megtudja, hogy éppen Jézus megy el közelében az úton, rögtön felismeri, hogy róla hallott korábban. Ha most engedi, hogy Jézus továbbhaladjon, akkor ő élete végéig vak koldusként fog élni.
Kiáltozásával sikerül felkelteni Jézus figyelmét. Talán nem is a vak hangos kiabálására, hanem annak tartalmára figyel fel Jézus. Bartimeus ugyanis „Dávid fiának” nevezi őt, s ezzel kifejezi, hogy hisz abban, hogy ő a Messiás, hiszen abban a korban azt vélték, hogy az eljövendő messiás Dávid király leszármazottja lesz. Amikor Bartimeus Jézustól segítséget kér, a megszólítással jelzi, hogy hisz abban, hogy Jézus tud rajta segíteni isteni erejével. A gyógyítással, a csodával Jézus az ő hitét jutalmazza meg. Amikor visszaadja a vak szemevilágát, ezért mondja az Úr: „Menj, a hited megmentett téged.”
A vak szemeinek megnyitása a nem hívők hitre jutását jelképezi. A lelki vakság gyógyítható. A hit visszaadható az embereknek, akiknek elhomályosult lelki éleslátása. Az Isten-látás csodálatos élményében részesülhetnek mindazok, akik hisznek. Megnyílhat a lelki szeme azoknak, akik beismerik lelki vakságukat, kifejezik Jézusban való hitüket és az ő segítségét kérik. Talán csak egy szavukon, egy segélykiáltásukon múlik minden. Talán csak azon, hogy ne engedjék magukat elcsendesíteni, hanem egyre hangosabban kiáltsanak. Talán csak azon múlik hitük visszanyerése, hogy észrevegyék, meglássák életük nagy lehetőségét, amikor Jézus a közelükbe érkezik.
A hitetlenség, a kételkedés sötétségét egyedül Isten képes eloszlatni, ő adja a hit világosságát, a hit ajándékát. Jézus a nagy zaj közepette is meghallotta Bartimeus kiáltását. Érdekes mozzanat, hogy amikor Jézus odahívja a vakot magához, akkor ő, mielőtt felugrott és odament volna Jézushoz, „eldobta köntösét.” Valamiféle rongyos ruha lehetett ez a vak Bartimeuson, amilyet a koldusok viselni szoktak. Amikor Jézus hívja, ő azonnal eldobja ezt a ruhát. Eldobja régi életének ruháját. Eldobja a sötétség és a vakság köntösét. Megszabadul a lelki vakság koldusruhájától. Nincs szüksége tovább a régi életét jelentő ruhára, mert Jézus a megváltott ember új ruhájába öltözteti. Jézus ráadja a világosság és a hit ragyogó köntösét. Jézus megajándékozza az új élet ruhájával.
Isten napjainkban is meghallja mindazok kérését, akik a hit ajándékáért fordulnak hozzá. A hit az Isten-látás csodálatos élményét adja az embernek, segítségével megláthatunk valakit, akit testi szemünkkel nem láthatunk. Dobjuk el lelki vakságunk köntösét, a hitetlenség hitvány ruháját és siessünk Jézushoz, aki a hit új ruhájába öltöztet minket! A Jézussal való találkozás engem is a látás útján, a hit útján indít el.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus! Első lépéseinket óvatosan, bizonytalanul tesszük meg a hit útján. Az úton, amely az Isten-látás élményéhez vezet. Beismerem lelki vakságomat és segítségedet kérem, hogy láthassalak, felismerhesselek téged. Te meghallod, amikor téged szólítalak, mindig meghallod, amikor hozzád fordulok. Most is azzal a hittel járulok eléd, hogy segíts hitetlenségemen, gyógyítsd lelkemet! Add, hogy a hit által mindig felismerjelek téged!
Horváth István Sándor (Ph 88)
