Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon! Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez beteljesedjék! Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek, nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.”
Lk 12,49-53
Elmélkedés
A mai evangéliumi szakaszban Jézus arról beszél, hogy az ő személye miatt emberek fordulnak egymás ellen, akár még egy családon belül is. Szavainak igazságát sajnos napjainkban is sok családtag megtapasztalja. Az egyik családtag hívő, gyakorolja vallását, a másik teljesen hitetlenül él, és nem nézi jó szemmel a másik buzgóságát. Nézeteltérések, viták, veszekedések, gyűlölködés nehezíti meg a közös életet, vagy akár egy idő után teljesen ellehetetleníti. A felfogásbeli és az életvitelbeli különbségek megmérgezik a családtagok kapcsolatát, akár a férj és a feleség, akár a szülők és gyermekeik kapcsolatát. A vallásos, elkötelezett személy inkább háttérbe húzódik, békességre törekszik és türelmet gyakorol, ami sajnos sok esetben olaj a tűzre, s az ellene irányuló gyűlölködés fokozódását váltja ki.
Tévedés volna azt hinni, hogy a vallás gyakorlásáról való lemondás eredményt hozna és megteremtené a családi békét, hiszen ilyen esetekben a gúnyolódás nem marad abba: lám, mégsem annyira fontos az Isten, az egyházi közösség, a hit, hiszen könnyen feladta a másik. A hithez való ragaszkodás és a hitetlen családtagért való imádkozás jobb megoldás. Nem könnyű út, de járható. Nem feltétlenül vezet a másik megtéréséhez, de ne is ez legyen a cél. Azt azért mindenképpen érdemes időnként szelíden elmondani a gúnyolódónak vagy veszekedőnek, hogy vallásos buzgóságunk nem ellene irányul.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Uram, Jézus, segíts, hogy szüntelenül a menny felé törekedjek, ahol megadod a jónak jutalmát, s ahol megnyílnak előttem Isten végtelen titkai: a szeretet titka, az irgalom titka, a jóság titka, az élet titka. Te hívsz, te vársz engem a mennybe, ahol örökre eltölt az isteni szeretet. Segíts nekem, hogy egész életemben keressem azt a szűk ösvényt, amely a menny felé vezet, s megtaláljam az örök élet kapuját!
Horváth István Sándor (Ph 88)
