Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz: Csípőtök legyen felövezve, kezetekben pedig égő gyertya legyen. Hasonlítsatok az olyan emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony, mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, körüljár és felszolgál nekik. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák.
Lk 12,35-38
Elmélkedés
Még földi élete idején Jézus ígéretet tett tanítványainak arra, hogy egyszer vissza fog térni a világba. Ez lesz második eljövetele, de ennek időpontját senki ember nem tudhatja előre. Ez a tény azonban senkit ne késztessen könnyelműségre, azaz ne gondolja senki azt, hogy az ő idejében biztosan nem fog bekövetkezni az Úr jövetele, visszatérése. És azt se gondolja senki, hogy földi élete örökké fog tartani, azaz ő nem fog meghalni és ezt követően nem fog találkozni életünk bírájával, Jézussal.
Jézus arra figyelmeztet minket a mai evangéliumban, hogy legyünk készek az ő jövetelére, a vele való találkozásra, a számadásra. Amikor az éberségre figyelmeztet, akkor gyakorlati dolgokról beszél. Felövezve, azaz útra készen, indulásra készen, valamint égő gyertyával, égő lámpással kezünkben várjuk, azaz akár éjszaka is érkezhet, amikor szükségünk van valamilyen világító eszközre. Kijelentése azonban nem csak tárgyakat jelenthet, hanem lelki vonatkozása is van. A felövezettség a lelki készültséget jelenti, azt, hogy bármikor készek vagyunk indulni az Úrral. Az égő lámpás pedig egyrészt a jócselekedeteink jelképe, amelyek fénye utat mutat számunkra az üdvösségre. Másrészt a hitünk jelképe, amely utat mutat nekünk a világ sötétségében. Harmadsorban pedig az igaz élet jelképe, amely a bűn sötétségében mutatja meg az irgalmas Isten felé vivő utat, a bűnbánat útját.
(c) Horváth István Sándor
Imádság
Urunk, Jézus Krisztus! Te földi életedben magad is küldött voltál, küldetést teljesítettél. Annak a küldetésnek megvalósítása volt életcélod, amit a mennyei Atya bízott rád. Szavaddal és életeddel tanúságot tettél Isten szeretetéről a világban. Mennybemeneteled előtt azzal bíztad meg apostolaidat és tanítványaidat, hogy folytassák e tanúságtételt Isten szeretetéről és munkálkodjanak a hit terjesztésén. Legyen minden keresztény célja a hit hirdetése! Vegyenek részt minél többen a hit hirdetésében! Adj nekem is hitvalló, hithirdető, apostoli lelkületet!
Horváth István Sándor (Ph 88)
